wombat menedzser

A legszebb angol falu

2011-05-20T22:19:00.007+01:00

William Morris szerint Bibery a legszebb angol falu - az Oxford útikönyv szerint Bourton on Thames a legszebb, de azt még nem láttuk, noha az is a Cotswolds-ban van. Cotswolds Oxfordtól északnyugatra fekvő tájegység, szép kis dimbekkel, falvacskákkal, amiket a Midsomer Murdersben láthatunk. Bibery a Cotswolds egy jellegzetes faluja, ahol maga a falu a látnivaló. Az Arlington sor még a század elején fel lett újítva, noha mindegyik magántulajdon. Az Arlington malom használaton kivül áll, mellette pedig egy pisztrángfarm. A 17. udvarház parkjába csak beosontunk.

Imapárnák

2011-05-20T17:18:00.003+01:00

Avebury templomában fotóztam a vallás eme érdekes kiegészítőjét. Mindenesetre nagyon tetszik, és szerintem a készítése felérhet egy imával. Azért lehet egy praktikus lelket is látni...

Lovagi torna a Blenheim kastélyban

2011-05-15T19:38:00.004+01:00

A Blenheim kastély Oxfordtól északra, Woodstock mellett fekszik. Marlborough grófjának mindenkori rezidenciája ma is, így az egykori Winston Churchill is itt töltötte élete egy részét.

Májusban és augusztusban lovagi tornát rendeznek, amin tavaly már volt szerencsénk részt venni. Nagyon látványos és szórakoztató, ragadozó madár bemutató és lovagi torna váltja egymást, így mindig van idő a kastélyban és a parkban is boklászni. Utána pedig a helyi pubpan vacsoráztunk, ahol Samu nagy érdeklődést mutatott Leigh söre/söröspohara iránt...

Caen Hill Locks

2011-05-15T17:58:00.006+01:00

Sok minden történt az utübbi félévben, de most próbálok napra kész lenni, aztán majd pótolom a dolgokat. Leigh papájával és új feleségével Helennel kóboroltunk kát naoig, aminek egyik állomása Deviyes volt. Itt található a Caen Hill-i zsilipsor ami a Kennet és az Avon folyút köti össze. Oxfordbaan már többszor is láttuk a zsilipek mükúdését , de ennek a zsilipsornak a léptéke nekünk is új volt. Rövid videó arról, hogyan is mükődik ez a rendszer, milyen is az élet egy lakóhajón.

Guy Fawkes és a Wicker Man

2010-11-19T17:20:00.003Z

Tavaly kimaradtunk az össznépi tűzijátékból, de idén látni akartuk, különösképpen a Wicker Mant. Az 1605-ös sikertelen katolikus királyellenes merényletet ünnepli Anglia ezen a napon, aminek a lényege a tűzijáték és petárda. Háborús övezetté vált a környék ezekben a hetekben, annyira senki nem veszi szigorúan a dátumot. A nem messzi South Parkban volt a buli.

A Wicker Man elég lazán kapcsolható ehhez a naphoz. Talán Guy Fawkes kínzása és akasztása a legközelebbi párhuzam. Első leírása Juliusz Cézártól származik, aki a gall háborúkkal kapcsolatban említi a druidák áldozati szokását, akik ember forma bábut égetnek áldozatként. Két film is készült Wicker Man címmel. Az 1973-as horror film hangulata és titokzatossága még ma is izgalmassá teszi az újságíró naiv nyomozását a skót szigeten élő újpogány, kelta közösség körében eltűnt kislány után. Ez nem mondható el a Nicholas Cage főszereplésével készült filmről, mivel nehéz eldönteni, hogy paródia szándékával készült, vagy tényleg vállalható egyeseknek egy ennyire rossz remake.

A másik érdekes eleme volt az estének a Morris táncosok bemutatója. Május elsején láttam őket először és, eredetileg valami termékenység tánc volt. Eddig csak férfi Morris táncosokat láttam, de állítólag vannak nők is. A tánc a 15. századból ered, de a 19. században éledt újjá a népi hagyomány gyűjtésével. Itt Oxfordshire-ben főleg zsebkendővel táncolják, de az alkalomhoz illően égő végű botokkal táncolták.

Dorchester-i apátság

2010-11-19T16:51:00.004Z

Na már megint felhalmozódtak az események, de csak szépen sorjában. A nagy tűzijáték napon elmentünk Dorchesterbe. Kb. 30 percre van Oxfordtól, ahol az egykori ágoston rendi apátság az egyetlen látnivaló.

Az apátság eredete a 7. századba nyúlik vissza, amikor Birinus püspök létrehozta a mai apátság alapját. A most látható templom alapját a 12. században tették le. A templom leggazdagabb időszaka a 14. század volt, amikor a falfestmények is készültek.

Érdemes volt azért is ellátogatni, mert egy három-kerekű autót sikerült lefényképezni. Oxfordban már láttam néhányszor egyet, de nem sikerült lefotóznom. Sokáig népszerű volt mivel a súlyadót - vagy kerékadót - egy motorkerékpár után fizette csak a tulajdonos. Persze a kanyarodás veszélyes...

Megalythomania

2010-10-31T15:02:00.010Z

Az utóbbi időben nem sok mindenről számoltam be. Ez persze nem jelenti azt hogy ne lenne miről.Most megpróbálom összefoglalni két kirándulás eseményeit mivel van bennük közös: megint a megalitok nyomába eredtünk. Megalithománok lettünk, ha az ortodox értelemben is - nem vittünk felajánlást a szakrális helyre, mint a hívők.

A ló feje

Első utunk az uffingtoni White Horse-hoz, a mellette levő földvárhoz és a hasonló korú hosszúkás sírhelyhez vezetett. A kréta alapú stilizált ló a bronzkorból származik, Kr.e. 1400 és 600 közé datálható. Hogy mennyire szolgált irány jelzésre, nehéz eldönteni, nem minden szögből lehet látni.

Végre látható a ló

A vár mai védői

A földvár már fiatalabb, Kre 800 körül kezdődhetett az építése. Kb. félóra járásnyira található Wayland's Smithy ami a neolitikus hosszukás, ovális sírhelyek példája (Kre. 3700 körül épült az első változat majd pár száz évvel később második sírkamrával bővítették.) A hely neve a germán Woland kovácsistenség nevéből származik. A helyi legenda szerint, ha a vándor a sírnál hagyta a lovát és egy ezüstöt, másnapra új patkót kapott.

Wayland's Smithy

A másik helyszínen már járhattam 13 évvel ezelőtt, de amire élénken emlékszem, hogy mennyi birkabogyó és golflabda volt a helyszínen - vagy máshol :) Avebury is egy hármas komplexum része: egyrészt Avebury falut körbevevő kőkör és földsánc, másrészt a legnagyobb mesterséges domb, Silbury Hill, illetve a West Kennet Long Barrow, ami Wayland's Smithy-hez hasonlóan egy hosszúkás sírhely. Egy nagyobb földsánc veszi körbe a falut, amit követ egy nagyobb kör és azon belül két kisebb. Silbury Hill és West Kennet Long Barrow irányába pedig egy kősétány vezet. Sajnos elég kevés kő maradt meg a komplexum méreteihez képest, még a 17. században is robbantották a köveket építőanyagnak. Sok helyen egy obeliszk alakú kő jelképezi az egykori kő helyét. A sánc kb. Kr.e. III. evezredben készült, a kőkörök náhány száz évvel később.

Silbury Hillt kb Kr.e. 2500 körül kezdték építeni, a domb eredeti rendeltetése máig nem tisztázott - totem befogadására, Sil isten helye etc. West Kennett Long Barrow Kr.e. 3600 körül épült és egészen 2200-ig használatban volt. Számos sírkamráját rekonstruálták. Az Avebury komplexum a druidák és a pogány hívők szemében szentebb hely, mint Stonehenge.

Néhány eredeti szikla

A National Trust őrei

Némelyik kő igazi műalkotás

Itt jól látható a sánc

Silbury Hill

A sírhely bejárata

A sírkamrában

Pogány szalag-imák, mint a májusfán

Egy ismeretlen pogány szertartás: alma mécsestartók

Minster Lovell

2010-08-16T11:33:00.005+01:00

Nem messze van Oxfordtól Minster Lovell, ami egy 15. században épült udvarház romja. Lovell Lordjai éltek benne egészen a 18. századig. Egy legenda szerint Francis Lovell, aki a Rózsák háborújában a Yorkokat támogatta, egy fali fülkében rejtőzködött, ahol halálra éhezte magát. Mindenesetre a 18. század elején találtak egy befalazott csontvázat.

Rollright Stones

2010-05-16T18:12:00.004+01:00

Elzarándokoltunk nemrégen a Rollright Stones-hoz, ami egy Stonehenge-hez hasonló megalitikus kőkör illetve a Király és a Suttogó Lovagok. Mivel ez jó pár hónapja volt most inkább képeskönyv jellegű lesz a blog, hogy utolérjem magam.

St Frideswide Farmhouse

2010-03-10T20:02:00.006Z

Instruments of Death

Aaron, one of Leigh's friends, lived in this manor for a while and he invited us several times to enjoy his culinary expertise like roasted partridge and pheasants. The farmhouse was built in the 16th century from the stones of the monastery - St Frideswide - during the Dissolution of Monasteries (1536-1541). Here are some nice photos about the christmas dinner.

Mood Progressor

Swan of Avon - Avon Hattyúja

2010-02-03T17:58:00.004Z

Avon in flow

"Omen"

Nem tudom hol olvastam, hogy Shakespeare az avoni hattyú – szerintem vagy Babits vagy Szerb irodalomtörténetében – mindenesetre ellenőriztem. És tényleg Ben Johnson hívta így őt, az édes avoni hattyút. A lényeg: elbuszoztunk Stratford-upon-Avonba, ahol utoljára 1997-ben, a Rózsa őrssel voltam. Kicsi városka Stratford, szinte mindent meg lehet nézni néhány óra alatt: Shakespeare szülőházát, az általa ültetett fát és egyéb helyi érdekességeket. A szülőházban végig kellett menni egy interaktív kiállításon, amire gondolom rengeteg pénz elment, de sajnos a Shakespeare filmadaptációk felvonultatásán kívül kevés érdekes információ volt. A beöltözött teremőröktől több érdekességet megtudtunk. Például, hogy a nyulakat Európából telepítették Angliába a rómaiak. Hogy megkoronázzuk a napot, vettünk új fudge ízeket: narancs-csoki, vanília, toffees. Az enyém sajnos nem volt ilyen szép...

I do not know where did I read that Shakespeare used to be called in his lifetime as the Swan of Avon – anyway I checked it, and really Ben Johnson called him as Sweet Swan of Avon. It fell into my mind because we visited Stratford for a half day where I had been with the Rose group in 1997. Everything can be seen in a few hours in this little town: the birthplace of Shakespeare, the tree planted by himself and other localities. You have to go through an interactive exhibition, before going into the actual place of birth. It seems so that they spent a lot of money on that exhibition, but there was no novelties rather just the crowding of film adaptations. We have learnt more from the costume dressed guides in the house. Such as that the rabbits were brought to England by the Romans. To enjoy the day more we tried some new fudge flavours: orange-chocolate, vanilla, toffee. Mine did not look that good...

Hedge

English Cuisine II. - Angel's Delight

2010-01-17T19:52:00.003Z

I have read about Angel Delight for the first time in Richard Hollingham's Blood and Guts: A History of Surgery (BBC 2009).This popular science book shows the history of professional surgery from the end of the 19th century, that time before anaesthesia and after lobotomy. According to the book the "indeterminate taste" of the English foods of the 1960s was the main reason for a medical discovery, namely that olive oil possesses antibacterial properties!! We tried Angel Delight, a desert with its own indeterminate (chocolate) flavour, and it is actually pretty good - at least as good as the Oetker one ...

English Cuisine I. - Toad in a Hole/Varangy a Lyukban

2010-01-13T20:39:00.005Z

Toad in a Hole is popular pub food, although you can buy this culinary delight in Tesco as well. The secret of the Toad is the quality sausage, seasoned as Cumberland - mainly black and white pepper and other herbes and chopped not minced meat - or pear, apple, mustard, leek, carramellised onion. I really fancy the English sausages until now, I will even tray the black pudding that waits in the freezer for its test. The name and the look of Toad in a Hole are not so attractive, but believe me it is tasty enough - compared to the infamous English cuisine.

6 good quality pork sausages

batter: 75g flour

1 large egg

75 ml milk

55 ml water

salt and pepper

Place the sausages in the roasting tin, roast them for 10 minutes in the oven. Place roasting tin with sausages over direct heat and give some oil. While simmering pour the batter on the sausages.Cook it for 30 min in the oven (220 C). Serve it with mashed potatoe and gravy!

A Varangy a Lyukban egy népszerű angol pub-étel, de aki otthon vágyik ilyen ízekre fagyasztottat is vehet a Tescóban. A Varangy titka a minőségi sütnivaló virsli/kolbász, ami Magyarországon nincs -legjobb tudomásom szerint. A minőségi kolbászt a töltelék teszi azzá, nem a malac amiből készül. A töltelék lehet Cumberland – ami főleg fehér és fekete bors és egyéb fűszerek és nem darált hanem vagdalt hús -, illetve darált hús és körte, alma, karamellizált hagyma, mustár, póréhagyma. Eddig az angol kolbászok nagyon bejöttek, a véres hurkához hasonlítható black pudding meg a mélyhűtőben várja a tesztet. A Varangy a Lyukban neve és kinézete nem túl vonzó, de szemben a hírhedt angol konyhával, egész finom.
Íme a recept:
6 db minőségi disznókolbász
75 g liszt
1 nagyobb tojás
75 ml tej
55 ml víz
só, bors
A kolbászokat egy megfelelő méretű tepsiben kb. 10 percig sütöm. A sütőből kivett lábast a tűzre teszem egy kis olajjal és a tésztakeveréket ráöntöm, amikor a tepsiben lévő zsír sülni kezd. A tepsit visszarakom a 220 fokos sütőbe, ahol 30 percig sutom.
Krumplipürét vagy párolt zöldséget lehet melle kínálni gravy-vel, szósszal A gravy-t lehet készen is kapni, de otthon is készíthető. Többféle ízű gravy van, nekem a hagymás volt a legszimpatikusabb.
225 g szeletelt hagyma
2 ek olaj
1 tk porcukor
1 mokkáskanál Worcestershire szosz
1 tk mustárpor
425 ml zöldségleveskeverék (1 kockalevesből)
1 tk liszt
só, bors
A hagymákat egy tálban összekeverjük az olajjal és a cukorral, majd egy tepsiben kb. 15 percig pirítjuk őket. Egy serpenyőbe rakjuk ezek után, majd hozza adjuk a lisztet, majd a többi hozzávaló keveréket.

Oxford under the snow

2010-01-10T20:02:00.002Z

Gyonyoru feher minden es szinte egy teljes napon at havazott, hogy ilyen szep legyen. Sajnos masrol egyelore nem tudok irni.

Leigh enjoys the snow very much and we grab every opportunity to go for a walk in snowy Oxford. Most of the people wear gum boots in the snow, the so called wellingtons/wellies.

Once you've started, you're halfway there

2009-11-18T17:35:00.012Z

Recently there have been a lot of small breakthroughs in my life. Do not think about big changes; I still have not found a job, just little things as is usual in life. I must learn my proverb for life from the Morse book I am reading at the moment: Initium est dimidium fasti /Once you've started, you're halfway there. Common sense tells us this everyday, but I am a very good procastrinator, so I will 'tattoo this on my mind' anytime I have a desire to push my responsibilities into the far future.

So some good news: I got a portrait of Johann David Ruland from SOTE Archives in Budapest (Thank you again!); Ruland's pharmacy is my little obsession. Since I have not got a job yet, Nora gave me some good advice to start at a charity. So if everything goes well (that is, my referees don't send me up the river without a paddle), I start on Monday in an Oxfam bookshop1 I have already got the Health and Safety Training and Risk Assessment, which were familiar to me owing to my business studies. Today I also received my National Insurance Number which will help my work eligibility. Full steam ahead!

Since I owe to a lot to Morse, I should write a bit about him. I never heard much about him before coming to Oxford, I only saw a few minutes from the TV series which I could not really put into the usual crime stories. As far as I know there was no Hungarian translation of the Morse novels (of which there are 12 or so), but I did a bit of research and found this website, which gives hope that the works of Colin Dexter will be available in Hungarian soon. Colin Dexter is a local celebrity, he often gives speeches in pubs or community houses around Oxford. His hero, E. Morse - whose Christian name has been never revealed during the series - is a middle aged Chief Inspector in Kidlington. It is obvious from the beginning that Morse is not an everyday policeman with his vast knowledge in the humanities. Now I think that the consumption of beer at lunchtime is not so rare...

I have to make little description about the beer he drinks. It is ale always and never lager. Ale is a kind of patriotic beer more common in England, Ireland, Belgium than in any other part of Europe. Ale is sweeter and fermented faster than the lager - which we can buy in Hungary. The other beer type which I had to learn here - and of course tried as well - is cider. It is a fermented apple juice and not as sweet as I thought.

So it turns out that Morse studied at Oxford, but because of a love story he dropped out. This connection explains his knowledge, intelligence, and comfort around the colleges. And his pickiness concerning punctuation. (He is the one who used the so called 'Oxford comma' after intelligence.) All of Morse's cases take place in and around Oxford, so I can imagine all the historical buildings as possible crime scenes.

Finally, I made a 'spy photo' about the caretaker's dog, who was waiting for him in his car. (There is a leak in the washing machine so they came to fix it.) A faithful friend, isn't she?

A festive night

2009-11-08T12:23:00.008Z

Yesterday we made a short visit to the city of Abingdon which is appr. 8 miles south by bus, so it was an experience travelling through the countryside. The bus driver was kind of adventurous, heading into puddles, balancing on kerbs. So the journey was long and we had to get back home because we had an invitation for the evening.

Abingdon Abbey is the main attraction in Abingdon, because it had monopolised power and wealth in the city for more than 500 years. The Abbey was founded in 650 with 12 monks, and by 1086 he was the biggest landowner in Oxfordshire and Berkshire. Henry I and Henry II gave it the rights to create a lucrative market place, which was created in Abingdon, as opposed to nearby Oxford. The control was in the hand of the Abbey, and it kept all the revenues generated by the flourishing market; no wealth was distributed to the peasantry. In 1327 local townsmen boiled into riot. With the support of students from Oxford, the people of Abingdon attacked the Abbey. The riot was supressed but revolts were against the abbey in 1381 and in 1431. In 1535 the Abbey was investigated by Thomas Cromwell and in 1538 the property and the estates of the abbey were taken over by the crown. Most of the abbey buildings , including the Abbey church and cloisters were destroyed after the Dissolution.

The Dissolution of the Monasteries was a legal and administrative process between 1536 and 1541 by which Henry VIII appropriated the income of the English, Welsh, Irish monasteries, nunneries and friaries. In the case of Abingdon Abbey it meant that literally nearly every stone except the archway was taken away by the crown.

Aaron, who is a historian, lodges in a 16th century homestead north of Oxford invited us for a hare dinner. We had to got off the bus, and go further on a dirt road - withou a torch in pitch black - until the sign of St Frideswide - a local saint - where we found our destination. The 80 year old owner of the house still lives there and joined to our dinner with pleasure. It's really hard to describe the feeling of the layers of centuries in a house where actually people and cats hanging around as normally. It was an amazing night!

Not only for us because the whole city was flowing to the south part of the city to watch the fire works. On the 5th of November and it seems so that throughout the whole week the Guy Fawkes Night is celebrated with such spectaculars everywhere in England. Guy or Guido Fawkes was a member of a catholic conspiracy against the Protestant King , James I. In 1605 they planned to blow up the House of Parliament, but the Gunpowder Plot was unveiled before anything could have happened. They were sentenced to be hanged, drawn and quartered. On the 5th of November when the conspiracy was discovered, the people of Lonmdon were encouraged to celebrate the survival of the king. This tradition persists across to UK until today. Probably it does not mean the overall loyalty of the British people rather "circus and bread" like anywhere. It has only just occurred to me that one of Poirot's misteries happened on that night. If you have not read it, Murder in the Mews shows a typical Guy Fwakes night for the European lay people.

Source: John Wilks: Walks into History, Oxfordshire. 2001

Grandpa's Nightshirt

2009-11-03T20:06:00.005Z

I happened to find this advertisment in a magazine. The picture and the price of the nightshirt is very attractive, although the nightcap is a bit disturbing. It reminds me of The Christmas Carol by Charles Dickens, especially its protagonist, Scrooge. Since my memories base only on the Disney version of the story, I had to ask Leigh to give a short summary of the Victorian tale. If there are others apart from me who missed reading this piece of literature, they can follow up through the Gutenberg Project. You can enjoy the first edition of the novel from the 19 December 1843. The book was illustrated by John Leech's hand-coloured and black and white wood engravings.

Ebeneezer Scrooge was mean with money and people. On Christmas Eve he was visited by three ghosts. The first ghost was the Ghost of Christmas Past, who shows him when he was happy with his deceased wife. The second ghost was the Ghost of Christmas Present, who shows his assistant' poor family, who suffers because of the lack of his support. The third ghost was the Christmas Yet to Come, who projects him the future where everyone will celebrate his death. On Christmas Day he wakes up and he spends most of his money on Christmas presents, especially for Tiny Tim, the crippled son of his assistant. The story was adapted to stage, and film as well, so we can find an easier way the refresh our memories before Christmas.

Oxford Canal Walks

2009-11-03T18:22:00.004Z

Eastern flavour on a housboat's roof

Before I go back to the city guide, I have to tell you that I have been looking for a job from the first day since I was here.I sent a couple of resumes out every day, and left my resume or filled in the applications of businesses who were looking for staff. Until now I got only one answer and an offer that still does not mean too much. I went to a coffee booth at the train station in the last two days but no one has mentioned a contract or anything yet. It would not bother me if there were not that Worker Registration Scheme what means that I have to register with a form and send my passport somewhere up north. It only bothers me because I want to spend the Christmas at home, although who knows, probably the burocracy here is the same as in Germany...

The canal through one of the hundreds of bridges

Anyway, I shouldn't worry about little things, because everything here is going perfectly otherwise. I went to the Newcomers' Club, which is for the homesitting wives of temporary Oxford scholars. I had to throw my perceptions away since every organizer were very supporting and friendly, and not at all snobby, and the other newcomers were as shocked as me. Only the mums had constant activities without being lonely, so I really have to think about this opportunity. But if I really think about it the fruit of this thought would be tangible only when we leave Oxford. I have to forget it as a way to be occupied at the Newcomers' Club.

The "ancient Celtic wayside cross"

One of the nice organizers lead a walk the day so I joined in an easy walk. Leigh and me have already strolled along the Oxford Canal in the direction of Wolvercote, a village on the northern limits of the city. It was amazing to see the houseboats, how people de facto live on the boats. There are powerpoints alongside the canal, but I cannot imagine that there is enough room and it is environmentally friendly to have a washing machine on the boat. Nearly all the housboats are personalized with names, painted decorations or plants grown on the roof. We also found a stone which is described by Leigh as a wayside cross from celtic times. The Oxford Canal was built at the end of the 18th century to give a direct connection to the Thames because of the growing industrialisation in the area (Midlands).

The lock at Wolvercote

Radcliffe Revisited

2009-10-22T17:55:00.006+01:00

The title of today's entry is a bit misleading, although I just tried to be fancy. I prepared before I came here so I read the book of Evelyn Waugh: Brideshead Revisited. I do not know that the nostalgia after the decaying English nobility really showed me a lot about Oxford. Although, I get to know a lot about the student life in the 1920's which was not that different from today. So I came here knowing that Sebastian Flyte was wreaking drunken havoc in the Old Quad - or something like that. We live on Iffley Rd, about a twenty-minute walk from the city centre, in a nice area. Until now I was walking up and down in the city but there are still a lot colleges and churches to discover. But I have to start somewhere so I will start at the Radcliffe Camera.

John Radcliffe (1652-1714) became Doctor of Medicine in Oxford, then he went to London, where he became soon the physician of William III. His property became a Trust after his death, and it was spent on a number of Oxford facilities like the Radcliffe Camera, which is a "chamber" for a library devoted to the sciences (above). The building is the first example of a circular library in England. It was built in the Neo-Palladian style, which is the very English Baroque architecture.

Another building erected from the Radcliffe Trust is the Radcliffe Observatory. It is a bit north of the city center, at present besides a big excavation and archaeological site. It is a copy of the antique building of the Tower of the Winds in Athens - as it was my first impression.

Búcsú - első felvonás

2009-09-24T17:45:00.005+01:00

Az egyik világítótoronynál dolgozó kakadu

Már lassan két hete otthon vagyok, de nehezen találom a helyem. Ennek az is lehet az oka, hogy még nem zártam le ausztráliai tartozkódásom történetét. Nehéz lesz, de legalább az eseményeket leírom, ha nem is summázok semmit - legalábbis ma. Utolsó hétvégén elmentünk az úgynevezett Nagy Óceáni Útra (The Great Ocean Road). A wikipedia szerint 243 km-es az út és a melbourne-i öböltől nyugatra húzódik, Torquay és Warrnambol között. Apropó, Torquay, most már mindig a Fawlty Towers (Wacak Szálló?) Mrs. Richards-ja fog eszembe jutni. Szóval anglománia minden mennyiségben !A Nagy Óceáni Út jelentősége több okból is adódik. Egészen az út megépüléséig (1919-1932) nem lehetett rövid idő alatt más módon eljutni Nyugatról Melbourne, csak tengeri úton - a szárazföldön belül jóval hosszabb az út. Az első világháború után kezdték építettni 3000 veterán katonával - jó munkalehetőség - az elesett ek emlékére. Az építők nevét őrzi minden egyes patak, vízfolyás és árok.

A Great Ocean Road legnagyobb látványossága a 12 apostol. Ez a 12 vagy 7 inkább - egy része felszín alatt, egy része pedig tovább erodálódott - mészkő szikla a tenger és a szél erodáló tevékenységének a következménye. Eredetileg a Koca és a Malacok volt a képződmények neve de a 12 apostolt méltóbbnak tartották. Azt hittem semmi különös, de tényleg gyönyörű hely. Ez ihlette meg az indiaiak csoportját, akik különböző hősi illetve csoportos pózokban fotozták egymást a sziklákkal a háttérben.

Utunk során két világítótornyot megnéztünk, melyek az út megépültéig jelentős - napi 80 hajó - forgalmat irányítottak. Az egyikben egy vén tengeri medvével ( old salty see dog) is találkoztunk, aki egészen 1994-ig aktív volt az utolsó működő világítótoronyban. A világítótorony felügyelője és családja mindig gyönyörű házban lakott, így szerencsére Point Lonsdale-en az egykori lighthouse keeper-házában szálltunk meg.

Wedding, wombat

2009-09-02T09:34:00.004+01:00

Igen, valóban, augusztus 22-én összeházasodtunk bizánci ritus szerint. Minden nagyon szép volt, jó volt, de olyan mintha egy pillanat lett volna. Szerencsére készültek képek, úgyhogy felfrissithetem az emlékeket, akik pedig otthonról sajnos nem voltak jelen, így kapnak egy kis hangulatot. Ígérem bepótoljuk jövő nyáron otthon is! Egy kép a lányszöktetésről, és a többi kép címe. A gyönyörű képek Balázsnak köszönhetőek, aki a tökéletesenél is jobb munkát végzett. (Akit érdekelne itt Melbourne-ben, ott megtalálja.)

Két nappal később pedig valóra vált az amire azóta vártam mióta itt vagyok: találkoztam egy aktív wombattal a healesville-i vadasparkban. Mnden nap van egy rendes napi rend, amikor személyesn lehet találkozni az ausztrál vadvilággal - szóval csak a megadott időpontban bukannak elő - egy kis nassnak köszönhetően- , egyébként alszanak. Igy találkoztam Florence-szal a wombattal. Szerintem nagyon helyes, de végig ropogtatott, nemesebb a profilja csak tele van a szája. A wombatok éjszaka aktívak - felásnak egy egész kertet egy éjszaka alatt, nappal pedig pihennek, szóval megtiszteltetés volt tőle hogy pihenését miattunk megszakította.Nem zsírpárnáktól ilyen kerek, hanem igaz body-builder. Remélem még lesz időm irni a többi állatról i akivel találkoztam, kezet fogtam, de sajnos már csak egy hét van hátra az egy évből, amit még próbálok kihasználni. Lesz miről írni még utána is.

Nyulak Szigete

2009-07-09T14:37:00.005+01:00

Ausztrália a Nyúlak Szigete. Sok más dologhoz hasonlóan az angolok otthon akarták magukat érezni, így Thomas Austin 1859-ben hozott néhány nyulat hogy legyen mire vadásznia a farmján Victoriában. Csak azzal nem számolt hogy a szintén betelepített rókákon kivül senki más nem vadászik a nyúlakra. Így szinte egész Ausztráliában megtalálhatóak a betelepített állatok és növények veszélyeztetve az őshonosokat. kb 500 méteres bekötő úton átlagosan 5 nyúl keresztezi az utamat hazáig. De azért még nem láttam a képen láthatóhoz hasonló jelenetet.

A nyúlak örök szemtelenségét példázza a virágoskertben lekapott nyúl.

Freemantle

2009-06-16T07:30:00.006+01:00

Múlt héten a királynő szülinapja után - how bizarre - Perth-ben tölthettünk a hét nagyobbik részét. Ennek apropója a Terra Asutralis konferencia volt, amin Leigh is részt vett mint előadó, én pedig mint hallgató. Annyi minden történt ez alatt az öt nap alatt hogy nehéz lesz mindent észbe tartani és egyúttal fel is jegyezni.

Perth Ausztrália negyedik legnagyobb városa 1, 5 millió lakossal. Western Asutralia fővárosa, de az arányokat tekintve ez azt jelenti hogy a WA 2 millió lakosából 1, 5 Perth-ben lakik. Szóval nem kisváros, habitusában mégis inkább ahhoz hasonló.

Első utunk Freemantle-ba vezetett , ami Perth kikötője volt a kezdetek óta - 1829-ben alapították Perth-t. Ez kb 20 percre van vonattal a belvárostól. A kikötőből a Swan folyó felduzzadt torkolatán át szállították kisebb csónakokban a szállítmányokat, mivel nagyobb hajó nem tudott közlekedni a folyó partján levő hatalmas szikla képződmények miatt. C.Y.O. Connor, egy ír mérnök oldotta meg a kikötő problémáját, aminek az lett a következménye hogy az addig édesvízű folyó a tengerből kezdett folyni. Szintén neki köszönhető a Perth feletti víztároló ahonnan az aranymezőkre lehetett pumpálni a vizet. Korábban vízhiány miatt sokan szomjan haltak aranyásás közben - és persze aranymosásról szó sem lehetett.

Freemantle-ban található a hajózási múzeum illetve a hajóroncs galéria. A hajóroncs galériában van kiállítva az 1970-es években feltárt Batavia hajóroncsa. Ez különösen kiemelten érdekelte Leigh-t mivel a Batavia populáris felhasználásáról tartotta az előadását. A Batavia története sokféle szempontból is érdekes.

A Batavia a Kelet-Indiai Társaság vagy itt VOC (Verenigte Ostindische Companije) 1628-ban épült hajója mely Kelet-India felé vette útját Pelsaert kapitány vezetése alatt. Fűszerek beszerzése volta fő cél, így elegendő arany és ezüst volt a hajón. A hajó vezetői közé tartozott Torrentius és Cornelius - akik valószinűleg eretnek vallási nézeteik miatt menekültek Amszetrdamból -, összesen pedig 300 utas volt a ahjón, nők gyerekek egyránt. Fokvárost elhagyva Torrentius és Cornelius lázadást keltett a hajón és elirányította a hajót tervezett céljától, hogy egy királyságot alapítva menedéket leljenek. A hajó hajótörést szenvedett Beacon Island-en ami Western Australia partjainál fekszik, majd Pelasert kapitány néhány fő legénységgel Batavia (mai Jakarta) felé vette utkát egy kevesebb mint 10 méteres hajóval. Pelsaert naplója szerint ekkor kezdödőtt Cornelius és Torrentius vérengzése, asszonyok megerőszakolása vagy a lehetséges ellenfeleként kirakták víztele szigeten vízet keresni. Mire Pelsaert vissaztért igencsak megfogyatkozott a túlélők száűma, így vésztörvényszék keretében azonnal kivégezte a felkelőket és vérengzőket. Az hogy mi történt pontosan Pelsaert naplójából ismerjük csak. Igy alakulhatott kia az a ma népszerű elképzelés WA-ban hogy a hajótöröttek között többen eljutottak Western Australiába és az aboriginalokkal együtt éltek. Ma ott tart a kutatás, hogy az itteni aboriginalok DNS-t vizsgálják, különösen az Ellis van-Creveld szindróma kromoszóma rendellenességet keresik, mint holland kapcsolatot. Persze ez azt bizonyitaná: 1 a fehérek "mindig"is itt voltak, 2. a hollandok előbb mint az angolok.

A hajót 1976-ban tengeri régészek találták meg majd bonyolult több éves áztatás, etanolos kezelés után lett kiállítva.

A Freemantle-i börtön 1855-ben épült, és egészen 1991-ig üzemelt. Ma múzeumként működik. Csak egy érdekességet emelnék ki: a börtön bezárása előtt két kreativ rabnak megengedték terápiás bucsúként hogy kifessék cellájukat illetve az aboriginal festő az aboriginal rabok udvarát is kifesthette.

Donnybrook

2009-06-16T04:28:00.005+01:00

Donnybrookról Olija és Silvano mesélt egy vasárnapi kirándulásuk után. Egy szabad szerdámon kb 30 perc alatt értünk oda Doreen-ből. Melbourne-től pedig 34 km-re fekszik ha autópályáról közelíti meg valaki. De még müködő vonatállomása is van.

A gyógyforrást akartuk megnézni, mivel nagyon különösnek tűnt a leírás alapján.

A gyógyforrást George Sattler egy német emigráns kezdte propagálni és egy barbecue és pihenő parkor alakított ki körülötte a THE AGE szerint. A nem messze levő Kal Kallo nevű helységbe nem jutottunk el, amiből ma már csak a pub van meg, de frissebb információink vannak Donnybrookról mint az Age-nek.

A forrás területét a makedón közösség vette meg és egy makedón ortodox templomot építenek néhány szerzetes társaságában. Mi ugyan a birkákon, pávákon és macskákon kivül egy élő lelketnem láttunk, és félbemaradt 9 osztású templomával és egy tucat barbecue kunyhójával Stalker Zónájában éreztük magunkat. A forrást is "hagiografálták" egy odaillő ikon révén. A barbecue kunyhókon kivül van egy rendezvényközpontja - na jó kicsit túlzás ez a név - illetve több játszótere, focipályája és saját kakadui. Van már egy kisebb temploma, ami mellett egy kis bodéban vasárnaponként makedón szent képeket, illetve egyéb relikviákat lehet kapni.

Williamstown

2009-06-16T03:49:00.010+01:00

Tudom , hogy már megint szinte hónapok teltek el utolsó bejegyzésem óta, de próbáltam a szabad időmet a historiográfiai fejezetre fordítani, ami igy már draft formátumban kész - azaz még nincs teljsen kész... De röviden summázom kirándulásainkat az eltelt időben. Kezdem Williamstownnal.

Williamstown Melbourne egy suburbje, ahov

a kb 40 perces vonatúttal eljuthat az ember. A melbo

urne-i öbölnek a nyugati partján fekszik, így kitünő ellenörzőpont a Hobson öbölben. Williamstown különösen az 1850-es évek aranyláza idején fejlődött ki nagyobb településsé, amit a hadi tengerészet jelenlétének is köszönhetett. 1855-ben a krími háború miatt felépült a Gellibrand erőd

- a lehetséges orosz támadás ellen, amit ma is gyakor

lati képzésre használ a katonaság. A fegyencek azért itt is j

elen voltak , akik különösen a helyi bluestone felszíni bányászatában voltak foglalkoztatva.

Nem messze az erődtől magasodik a Time Ball Tower (épült 1849), ami alapján a hajósok beállították kronométereiket. Ez azt jelentette hogy egy hatalmas kőgolyót délután egy órakor minden nap leengedtek. Ez is a helyi bluestoneból épült.

Ahogy elhagytuk a katonai végét Williamstownnak, az aranyláz idején felépült kikötői rész felé tartottunk. A fő utca és a kikötő között egy szép árnyékos park fekszik, amihez hasonlót Freemantle-ben is megfigyelhettünk - mint városszerkezeti érdekesség.

Kirándulásainkat Williamstownban egy fish & chips bárban fejeztük be, de a napot Márta, Balázs, Melinda és Adam otthonában egy igen hosszúra és vidámra nyúlt estében.

A Westfield sztori

2009-04-08T12:52:00.000+01:00

A business management alapjai parabolákra és sikertörténetekre alapulnak. A parabolák, vagy példatörténetek üzleti stratégiákat, módszereket vagy épp gyakori hibákat mutatnak be, melyeket könnyű felidézni erős képiségük miatt. A sikertörténetek olyanok mint a tündérmesék, mivel újra és újra mesélve a hallgató elhiszi, hogy vele is megtlörténhet a csoda és megtalálja a gap-et amit be kell tölteni a piacon.
Ha megtudja valaki a tanárok közül hogy magyar vagyok, mindig Frank Lowy ausztrál-izraeli üzletember történetét mesélik el. A füleki születésű Frank Löwy édesapja sosem tért vissza Auschwitzból, ő családja többi tagjával túlélte Budapesten a II. világháborút. 1946-ban Izrael felé vette útját ahol részt vett a függetlenségi háborúban Galileában és Gázában. 1952-ben csatlakozott Ausztráliába emigrált családjához, és házhozszállítással kezdett foglalkozni. 1953-ban megismerkedett egy másik magyar emigránssal John Saunders-sel (szül Schwarz Jenő). Ketten megnyitották 1955-ben Sidney, Blacktown-ban első delicatessenüket, majd megalapították a Westfield Company-t, melynek 129 bevásárló központja ma Ausztráliában , Új Zélandon, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban találhatóak. Az európai olvasókhoz legközelebbi Westfield Londonban nyilt meg tavaly októberben.
Lowy hatalmas bevételéből sokoldalúan fordít és fordított hasznos célokra. Egyik ilyen a Lowy Institute for International POlicy, vagy az ausztrál futball (valódi foci) támogatója, amit különösen megtehet mint a FIFA testületének tagjaként, vagy rákos gyermekeknek épít kórházat.
De Lowy történetét, mint ahogy a többi sikertörténetet sem ezért szeretjük - ezen a tényen az sem változtat hogy Frank Lowy jelenleg Ausztrália leggazdagabb embere. A sikertörténeteket azért mondjuk újra és újra hogy eltanuljuk a siker kucsát, ami Lowy esetében a következők: termékeny partnerség egy hasonló hátterű emigránssal, így egyiküket sem kötötték a hagyományok üzletük fejlesztésénél. (Max, az egyik tanárom , még azt is hozzátette, hogy mindig magyarul beszéltek egymás között, így nem sokan tudtak belelátni üzleti terveikbe.)Hatékony menedzsment és ennek idomítása a körülményekhez sikerének alapelemei. Jill Margo 200-ben megjelent életrajza Frank Lowy: Pushing the Limits meséli el ezt az üzleti management szemponjából is érdekes életutat.
Persze ahol sok billió ausztrál dollárról van szó ott a gyanú is felmerül azok tisztaságával kapcsolatban. Igy került kapcsolatba Lowy a tavaly lemondott Ehud Omert izraeli miniszterelnök korrúpciós ügyeivel. A bíróság végül felmentette a vád alól, mely szerint Olmert személyesen támogatta Lowy-t a Leumi bank privatizálása során.
Ezt a vádat már nem lehet persze semmisé tenni, de jó lenne eltanulni az üzleti stratégiákat Lowy-től - ami persze nem minden téren volt mindig sikeres, de a bevásárló központok tekintetében mindig. Sajnos még egy ideig mindenki többet vásárol , mint amire valójában szüksége van.

Diplomaosztó angolosan

2009-03-25T09:56:00.000Z

Leigh-nek köszönhetően részt vehettem a melbourne-i egyetem diplomaosztóján. A diplomaosztót itt graduation-nak nevezik, mivel ezután az időpont után hivatalosan is Bachelor, Master vagy Doctor of Philosophy-nak számít. A Wikipedia szerint még sok egyéb neve van ennek az eseménynek: commencement (avatási nap), convocation(gyűlés) or invocation (az istenek segítségül hívása :). A közönség kapott egy kis füzetet amelyben az esemény története, az egyetem címere mellett olvasható a színpadra hívási sorrendben a végzősök neve. A majdnem két óráig tartó ünnepély alatt igy az unatkozó családtagok ismeretlen fiatalokat azomosíthatnak be név szerint.

A melbourne-i egyetem az középkori egyetemek hagyományait követi. Az akadémiai ruha (academic dress) is erre a viszonyra utal, mivel szerzetesi, papu ruhából alakult ki az a köpeny, amit ma miniruha felett viseltek a bölcsészlányok. Az angol, cambridge-i, oxfordi hagyományokat követik minimális változtatásokkal Melbourne-ben. A Melbourne University-n 1855-ben kezdődött meg az oktatás, akkor még csak 16 tanulóval, amiből 4 végzett. A mai ünnepély egy volt a sok közül ahol több mint 150 végzős nevét mondta el a kancellár (chancellor=rektor ha jól értelmezem).

Az egész ünnepély az egyetem vezetőinek és a végzősök ünnepélyes bevonálásval kezdődik. A menet minden résztvevője rangjának illetve végzettségének megfelelő köpenyt visel. Az átlag végzős csak egy elől nyitott fekete kapucnis köpenyt visel, és a köpeny kapucnijának a szélén levő színes csik jelzi azt hogy milyen fakultáson végzett az illető. Ez a köpeny a roba-ból alakult ki , amit a cappa clausa alatt viseltek, igy a formája egy mai poncsóra hasonlít. A végzősők között csak a Phd-sok viselnek kalapot az úgynevezett kerek Tudor sapkát. A menetben hordózza a z udvarmester az egyetem ünnepi jogarát, ami az egyetem külső hatalomtól való függetlenségét szimbolizálja. Ezek után a egy meghívott szónok hasznos tanácsokkal látja el a végzősöket - ebben az esetben azzal, hogy a pénzügyi válság és a klimaváltozás közösségért végzett munka fontosságára hívja fel a figyelmet. Majd ezek után a karok dékánjai felolvassák a kancellárnak egyenként a végzősök nevét, akik egy kézfogás keretében megkapják diplomájukat - ami tényleg középkori diploma kinézetű. (Ebben a pontban egyezik a magyar diplomaosztóval.) Ez nem teljesen igaz mert itt is volt egy felejthető kórus, aki elénekelte a Gauedamus igiturt, amit minden magyar gimnáziumot végzett ember ismer.

A helyszín az egyetem Wilson Hall-ja volt, ami 1956-ban készült el, a korábbi Wilosn Hall helyén ami a régi egyetem épületeihez hasonlóan neogótikus szílusban épült, de 1952-ben leégett. A színpad mögött látható murális műalkotás Az igazság keresése cimet viseli eléggé aufklérista szellemben.

Labour Day

2009-03-09T10:04:00.000Z

Március második hétfője a Labour Day Victoria államban (nem május elseje, mert itt hamarabb ünnepelték), ami munkaszüneti napnak számít majdnem mindenhol. Az egyetemen nem, a plazaban nem. De ezt még nem tudták a 8 órás munkanapért küzdő kőművesek.
1856. április 21-én az épülő melbourne-i egyetem kőművesei felvonultak az egyetemtől a parlamentig, hogy 8 órás munkanapban egyezzenek meg a munkaadókkal - ami ez esetben az állam volt. Követelésüket elfogadták és ennek örömére május 12-én tartottak egy ünnepi felvonulást. A II. világháború után változtatták meg a dátumot - sajnos azt nem sikerült kinyomoznom miért. A szakszervezetek központi épületében ma is olvasható az emléktábla, ahol ma baloldali eseményeken lehet részt venni. Az egyetlen aktív politikus diákszervezet a baloldali,(nehéz eldönteni hogy kommunista, szocialista vagy egyéb ,az ausztrál 'pinko' szó ezt írja körül) magukat trockistának bélyegzik, az előadások szervezője. Elég sokatmondó címekkel vonzzák a közönséget: lehetséges-e a forradalom Ausztráliában , Oscar Wilde és a meleg elnyomás kezdete. Mindenesetre a Munka Napja munkával telt számomra, lehet hogy mégis el kéne mennem a következő forradalmi előadásra.

Piknik a Hanging Rock-nál

2009-03-09T08:34:00.000Z

Sajnos utolsó bejegyzésem óta majdnem másfél hónap eltelt, aminek több oka is volt. Február 7-én az 1983-as tűzvész óta a legmohóbb bozóttűz pusztított a környékünkön. Istennek hála, hozzánk nem jutott el, de 20 km-re elpusztított több olyan falut ahol néhány nappal előtte kirándultunk. A biztonsági tűzek miatt még heteken át pernye lepte az autót és füstszag lepte el a környéket. Több száz ember meghalt a tűzben és még többen elvesztették mindenüket. Szerencsére múlt héten végre kitartó esőzés volt - ami itt néhány napot jelentett mindössze - de a további veszély elmúlt. A tűzre való politikai reakciók megosztották az újságírókat. A tévében a tűzvész utáni napon "szenzációs "interjút készítettek a családjukat vagy tulajdonukat elvesztett emberekkel, sokan ezt városi otthonaikból nézték. Azt nem hagyhatom említés nélkül, hogy már az első napokban több 10 millió dollárt adományoztak az emberek a bajba jutottaknak.

Túljutva ezen az időszakon újra kirándulni indultunk, Hanging Rockra, ahol egy éve már tiszteletemet tettem. Hanging Rock kb. 60 km-re fekszik tölünk északra. Woodend helység mellett helyezkedik el, és vele szemben Mt Macedon. A képződmény egy 6 millió éve bekövetkezett láva kiömlés eredménye, ami dugószerűen benn maradt a vulkán torkában és körülötte. Angolul mamelon a neve az ilyenfajta képződménynek, magyarul talán a dagadókúp fedi ezt a jelenséget. Mivel a láva magas szénsavtartalmú volt, így az esővízzel kölcsönhatásba lépve erodálódott és jellegzetes formák alakultak ki a Hanging Rock-nál. Hasonló összetételű közet csak Skandináviában van , így érthető módon solvsbergite-nek nevezik. A Hanging Rock név arra utal, hogy egy szikla mintegy fennakadt két másik között és szinte alátámasztás nélkül függ a föld felett. Több hanging rock is van, de a legnagyobbat nevezk H. R.-nek. Egyéb ennél sokkal romantikusabb elnevezései vannak a különböző szikláknak és helyeknek: Vámpír Szikla, Kalkutta Fekete Gödre, Kápolna, stb.
Népszerű kiránduló hely volt már a 19. században, majd a századforduló után lóversenypályát is kialakítottak mellette, ami még több embert vonzott ide. A legnagyobb vonzóerőt a misztikum jelenti, amit Joan Lindsay 1967-es regénye hozott meg a helynek, a Picnic at the Hanging Rock. Az ál-dokumentumregény egy magán lányiskola Valentin napi kirándulásával kezdődik 1900-ban. Sajnos, a piknik elég rosszul sikerült, mert egy tanárnő és több diák nyomtalanul eltűnnek, és csak egyiküket találják meg egy héttel később. A tragédia tovább gyűrűzik az iskolába, van aki kiugrik az ablakon, az igazgatónő a flaskához fordul. Maga a regény élvezetesen van megírva, Lindsay úgy jellemzi az alkotófolyamatot "álomban irtam. Mikor felkeltem mint egy film pergett előttem le a történet." Azóta is sokan keresik a misztikumot - én is - és tényleg nem nehéz eltévedni a sziklák között. A regényből 1975-ben Peter Weir készített egy filmet, amit kb egy éve levetített a Duna tv egy kései órán. Peter Weir ekkor még Ausztráliában dolgozott, az otthon is ismert filmjeit azonban már Hollywoodban készítette: Holt Költők Társasága, Truman Show etc. A film elég lassan építi fel a hangulatot, vagy csak úgy éjfél felé tűnt annak, mindenesetre, a pánsíp mint aláfestőzene alaposan ki lett aknázva a filmben. A tmoszférikus jelenetekben ismerjük meg a kamaszlányok kínjait, az eltünő szépség , Miranda, központi jelenés a filmben, ami még inkább fokozza az álomszerűséget.
A túra után ahol kaptunk esőt, napsütést egyaránt betértünk Woodend-be, ahol felfedeztük a helyi sörözőt, ahol készítették is a sört. Azt hiszem, mindig fogunk okot találni egy piknikre a Hanging Rocknál.

Vízhelyzet

2009-01-27T10:53:00.000Z

Most hogy 40 celsius fok felé közelít a hőmérő higanyszála, tényleg muszáj irnom az ausztráliai vízhelyzetről. Ausztrália nagyon száraz kontinens, így központi kérdés az, hogyan bánik a vízzel különösen a száraz hónapokban - ami az utóbbi időben száraz évekre nyúlt a globális felmelegedés miatt. Melbourne folyója a Yarra, amelynek mentén víztározókat (=reservoir) alakítottak ki, ami a város vízellátását fedezi. Az elvileg esős hónapokat kővetően ősz végén nagyon alacsonyan állt a víz a gátaknál, így novemberben a victoriai kormány 155 liter/fő elérendő célt tűzte ki a lakosságnak.

Egy kenustég vízszintjelzője a Yarrán

A kormány honlapja szerint a háztartási vízfogyasztás felét a fürdoszobai teszi ki, 22 %-t a mosás, 19%-t a kert, és mindössze 8%-t a konyhai tevékenységek. A legjobban a fürdőszobai tevékenységekből lehet lefaragni, így a TV november óta csepegteti a közérdekű közleményt: 4 perc zuhanyozás (ez már régebben is javasolva volt, egy ilyen homokórával zuhanyzom én is), víztakarékos zuhanyrózsa használatával egybekötve, csap elzárva fogmosás közben, illetve a mosogatógépbe rakás előtt nem szabad öblíteni. Az évszakhoz igazodó vízfogyasztási tényleges előírások 1 és 4 közötti skálán mozognak, ami fokozatosan szigorodik. Jelenleg a 3a fokozat van életben , ami a következő előírásokat tartalmazza: slaggal csak reggel 6 és 8 között lehet locsolni, az automata csöpögtető rendszert éjfél és 2 között lehet használni, este csak a kijelölt napokon lehet locsolni (attól függ hogy páros vagy páratlan a házszám). Autót csak 70 literre akkreditált autómosónál illetve otthon egy vödör vízzel lehet elvégezni. (Én 2 kisméretű vödröt használtam fel, mivel múlt héten homokvihar volt és úgy nézett ki az autó mint Párizs -Dakar után.) Otthoni medencét nem lehet újra tölteni (Ez általában is igaz, mert engedélyt kell kérni hozzá.) És persze a járdát sem szabad locsolni, mint otthon.

Az medencéket letakarják víztakarékosságból (és elvileg ugrálni sem ajánlott...)

A 155 litert fejenként elérni nem nehéz, ha valakinek kertje van - állítja az ellenzéki szóvívő asszony, Louise Asher. (A2, January 24 2009) Ugyan ő újrahasznosított vízet (greywater) használ kertjében, de nem tartja jónak a 155 liter maximumot. Victoria az úgynevezett Kertes Állam (Garden State) és attól tart, hogy így elveszíti ezt a jellemzőjét Victoria és Melbourne. Mivel jobb ötlete neki sincsen, nekik is muszáj lesz egy víztartályt beállítania. A víztartályok az ausztrál tájkép része, manapság már műanyagból készülnek, és a kerti locsolásra használják a vízet. (A monumentális-melodramatikus Australia című filmben is hangsúlyos szerepet tölt be.)De mára én is megyek és kihasználom a 4 perces zuhanyidőt!

További olvasnivaló:
http://www.ourwater.vic.gov.au/

Banksy Melbourne-ben

2009-01-13T10:49:00.000Z

A graffitis bejegyzésemben említettem, hogy Banksy is járt itt. Azóta kinyomoztam hogy ez 2003-ban történt. A Flinders Lane-en számtalanszor végig mentem, de valami mást képzeltem, semmiképpen nem ezt ha graffitire gondolok - a plasztiklemezes védettségre utalok ez esetben. Nem sokkal azután, hogy a fotót készítettem ezüstfestékkel leö ntötték, ami teljesen tönkre tette a graffitit. Talán a plasztiklemez inkább vonzotta a vandalizmust. (Ami elég meglepő, mivel közvetlenül a sikátorral szemben van a melbourne-i rendőrség.)
A védettség tulajdonítható annak , hogy a graffiti is piaci áruvá vált, divatos is gyűjteni, a Sotheby's aukcióján a kisebb művek - vásznon - 30-50 ezer fontért kelnek el, a falfestmények 100 -200 ezer fontért.

További műveket hagyott látogatása után a Chapel Streetre nézve , ami egy "funky" utca, tele divatboltokkal, vintage boltokkal, és antikvitással - minden ami antik.
Banksy egy álnév, személyiségét rejti továbbra is, ahogy könyvében írja: Nobody ever listened to me until they didn't know who I was. Először nem graffitijei miatt hallottam róla 2005-ben, hanem, mert több nagy new yorki és londoni múzeumba"berejtette" műveit a klasszikus művek közé - falfestmény a bevásárlókocsis ősemberről, vagy a Warhol Cambell levesén alapuló Tesco Tomato Soup. Némelyik egy héten át ott volt - ami múzeumi tapasztalatom alapján több mint elgondolkodtató - némelyik csak néhány órát. Banksynek két üzenete van ezekkel az akcióival: "Become good at cheating and you never need to become good at anything else." illetve "The Art we look at is made by only a select few. A small group create, promote, purchase, exhibit and decide the success of Art. Only a few hundred people in the world have any real say. When you go to an Art gallery you are simply a tourist looking at the trophy cabinet of a few millionaires." De akárcsak a többiek, Banksy sem kerülheti ezt ki úgy tűnik, ahogy a számok mutatják.Végül egy graffiti Melbourneből, tanúsítva Warhol megunhatatlanságát - a graffitisek között legalábbis.
Az idézetek: Banksy: Wall and Piece. Century 2005

Gyömbérsör

2009-01-13T09:41:00.000Z

Régi vágyam volt gyömbérsört inni, ami tavaly januárban vált valóra. A gyömbérsör nem azonos a ginger ale-vel, jóval erősebb gyömbér íze van, illetve erjesztett gyömbért tartalmaz az eredeti. Azóta is ha tehetem gyömbérsört iszom - ha nem ihatok alkoholt éppen. Bár a gyömbérsörnek van alkoholos változata, az erjesztés során akár 11%-os alkoholtartalmat is elérhet, én az üdítőt próbáltam csak ki. (Ezúton kérem azt akire vonatkozik, hogy az Osterbrau sörözőbe nézzen le, mert ott állítólag kapható alkoholos gyömbérsör - persze nem az angol fajta.) Szóval ezt roppant angol dolognak tartottam, már nem tudom melyik angol regényben ittak ezt állandóan a szereplők, de íme egy tasmán gyömbérsör, amit ugyanott készítenek ahol a Cascade sört Hobart-ban.
A Moscow Mule vagy Moszkvai Öszvér egy koktél, amit vodkából, gyömbérsörből és lime-ból kevernek ki. A wikipedia szerint John G. Martin találta ki 1941-ben , de igazán népszerű az 50-es években lett Hollywoodban. Egy változata whisky-vel készül vodka helyett - Három Lábú Öszvér. Azt isszák az egyik könyvben amit épp olvasok, de nem tudom melyikben - Ten Little Niggers vagy a Black Dahlia. Talán inkább az utóbbiban.

Szilveszter

2009-01-09T03:46:00.000Z

A 2009-et Leigh egy Londonban élő IT-s barátjával és barátaival vártuk meg a Crown Casino komplexumban. A Crown a legnagyobb szerencsejáték központ a déli féltekén. 1997-ben nyitotta meg a kapuit mostani helyén a város szívében, a Yarra folyó partján. A hotel a folyóra nézett és a másik partra, amiről az új gépemmel panoráma képet próbáltam készíteni.
A kaszínót szinte minden bevándorló kipróbálja/kipróbálta, osztálytársam Abhisek már nem megy a közelébe, mert minden pénzét elvesztette egy éve és csak az adósságait fizette utána. Amikor megnyílt, katéterrel jöttek Ázsiából a játékosok hogy több napon át tudjanak játszani, anélkül , hogy elhagynák az asztalt. A wikipedia szerint napi 200 ezer látogatója van. A kompleumban természetesen a szállodán és a kaszinón kivül éttermek, luxus boltok , bálterem is található.
A buli igazi ozzi volt olyan értelemben, hogy az egyik srácról kiderült hogy Bosznia-Hercegovinából jött amikor 4 éves volt - tehát még a volt Jugoszláviából, a házigazda papája és mamája akik szintén ott voltak a bulin Máltáról jöttek.

Elsején sétáltattuk a kutyákat az építkezési övezetben , de még a mezőkön, és egy egész kenguru mobbal sikerült találkoznunk. A hímek mindig megállnak, feállnak és figyelnek, hogy mit csinálunk. Némelyik nagyobb mint én...

Tasmania

2008-12-23T00:54:00.000Z

Ugyan már 3 hete visszatértünk Tasmaniából, de sajnos eddig nem volt alkalmam helyi kalandjainkról írni. Nemcsak a kamerám lopták el, ami miatt nem egészen azokat a képeket tudom megmutatni, amiket szerettem volna, de az ágyi poloskák (=bedbug) és a hideg is megtámadtak. De túllépve a nyafogáson, nagy élmény volt a konferencia és Tasmánia is egyaránt, amit megpróbálok bemutatni a következőkben.

Tasmánia kb. 240 km-re délre fekszik Ausztráliától, úgyhogy Melbourne-ből kevesebb mint 2 óra repülés után megérkeztünk Hobartba. Tasmania, ami Ausztrália államainak egyike, mérete kb 300 km hosszában-széltében - bocsánat a durva kerekítésért - és kb. félmillióan lakják. Tasmania sokáig Van Diemen Land volt, Holland Kelet India kormányzója után, aki 1642-ben Abel Tasman-t elindította felfedező útján. Hobart Tasmania fővárosa és lakossága 200 ezer a környékkel együtt. Ez a méret mindent meghatároz: Hobart belvárosa "kis Anglia", az időjárás hasonlósága miatt is érzem ezt a jelzőt helyénvalónak. A repülőtérről a hostelbe vivő úton a sofőr önkéntes vezetést tartott a minibuszban utazóknak, így megtudtuk hogy a Derwent folyó szélessége és főleg 20 méteres mélysége nemcsak az óceánjáróknak teszi a kikötőt alkalmassá, de a bálnák is beúsztak néha a kikötőbe.

Hobart a Mount Wellingtonról

Néhány órával később már meg is tarthattam előadásomat ami szerencsére mások szerint is jól sikerült, és mivel én voltam az egyik első előadó, nyugodtan ülhetem végig az előadásokat. A hobarti egyetemen szünet volt, így 6 szekció volt egyszerre különböző előadótermekben. Nagyon eltérő és különböző témájú előadások voltak - a konferencia címe Alter Orbis (Más Világ : Ausztráliát is hivták, igy amig nem fedezték fel :) volt -, de sok "nem középkorász"nak is érdekes téma, vagy történészi módszer képviselte magát. Ebből a szempontból leginkább a keynote address előadások voltak a legjobbak - egy 14. századi Eusebius kézirat beazonosítása, vagy a középkori képzelet és emlékezet képi megfogalmazásai és gyakorlati használatuk. Túlsúlyban volt természetesen az angolszász témájú kutatás, a professzorok British English-t beszéltek, szóval tényleg Kis Anglia volt.

A kormányzói palota és a Meghívó

Négy napon át ott voltunk az előadásokon, így csak a városban sétálgattunk esténként, vagy spontán kialakult vidám társaságunkkal beszélgettünk, iszogattunk. Azért eközben a konferencia hivatalos programjaként részt vehettünk a tasmán kormányzó fogadásán, amin csak névre szóló belépővel lehetett megjelenni. Tulajdonképpen csak név szerint bemutattak a kormányzónak - Your Excellency - és feleségének, majd a bálteremben egy órán át cseveghettünk az állófogadáson. A neogótikus stílusban épült kormányzói palotát 1857-ben fejezték be William Porden Kay, helyi építész tervei alapján.

Mount Wellington és növényzete

Szintén a konferencia szervezőinek köszönhettük a kirándulást Mount Wellingtonra, ami Hobart fölött magasodik 1271 méterrel. A hegység különleges flórájával - földhöz tapadó növényzet alakult ki a szeles időjárás miatt - és vulkanikus képződményeivel dolerite kőből, a helyi aboriginalok szent helye volt. Egyik este még elautóztunk a Hobart szélén álló Cascade sörgyárhoz, ami inkább egy reneszánsz kastélyra emlékeztet. A Mount Wellington forrásából készül a sör, ami finom, mellette még híres tasmán sör a Boags, de azt nem Hobartban csinálják. Cascade üvegén látható a ma már kihalt tasmán tigris képe.

Cascade Sörgyár

Hétvégén nekivágtunk Tasmaniának, béreltünk egy öreg Fordot, mert ez volt a legolcsóbb és hétvégén nincs tömegközlekedés sehova :) Még reggel benéztünk a Salamanca téren levő piacra,l ahol rengeteg kézműves, falatozó és önkéntes zenész volt. Ezt követően bérelt kocsinkkal a fél órára levő Richmondba mentünk, ami nemcsak 1823-ban épült hídjáról híres. Ez itt különleges , antik és persze heritage az egész falu. Az egész "Fő utca" védett, persze szállások is vannak az örökség házakban. Az első fegyenc élményt itt kaptuk meg, a fejlett sötét zárka rendszerrel. Itt találkoztam először az "rendetlen viselkedés" mint bűntett kifejezéssel. Leghíresebb fogvatartott Ikey Solomon volt, akiről Dickens Fagin alakját mintázta Twist Olivérben. Nemcsak a házak védettek, de van hagyományos cukorka, lolly shop. Ami kevésbé antik a miniatűr Hobart, ami nemcsak az eltűnt házak, de a feltöltött öböl mai állapota miatt is tanulságos.

Tesselated Pavement

Majd továbbfolytattuk utunkat, hogy megnézzük a Tessellated Pavement-et (=mozaikpadló) a Port Arthur felé vezető úton. A tesselated pavement egy nagyon ritka képződmény, ami tengerpartokon alakul ki, ha a Föld tektonikus lemezének mozgás mellett a homok és a hullámzás van hatással a külső kéregre.

Másnap ugyanezen az útvonalon mentünk Port Arthur felé. Ahogy Magyarországon szarvas veszélyre figyemeztetik a gyorshajtókat, vagy Ausztráliában kenguru és wombat vagy koala veszélyre, itt a tasmán ördög bukkanhat elő a bokrokból. ( Lehet hogy láttunk egyet, de nem tudtuk eldönteni hogy macska volt-e, mert elég hosszú lábai voltak). A tasmán ördög populációt különleges szájtumor tizedeli Tasmániában, ugyhogy elzárt helyeken illetve az asuztrál kontinensen szaporítják őket. Így láthattam egyet Healesville-ben még januárban. ( Nevét ijesztő üvöltése miatt kapta.)

Tasmán ördög

Port Arthur 1833-ban nyitotta meg kapuit a legelvetemültebb bünözőknek, akik még Auszráliába kerülésük után is folytatták a bünőzést. Amellett hogy ez tényleg az Isten háta mögött van, cápák köröztek a vízben - valószínűleg nem birodalmi megbízásból - és a félszigetet összekötő vékony szakaszon pedig egy kutya csatársor tette lehetetlenné a szökést. Bentham mintabörtönét követve felépült a Penitentiary (= Bűnbánó Hely) klasszikus cellázott börtön - és pékség - mellett a Separate Prison. Ez a teljes elkülönülésre és magányra épült, az őrők filcpapucsban surrantak a folyosókon, mindenkit cellája szerint szólítottak - C8. Ide kerültek először a fegyencek, és egy hónapot töltöttek teljese magányban, mivel minden cellához egy kis udvar kapcsolodott a sugár alakban. Szintén itt található a speciális "csendes szoba" , ami az elkülönülés mellet vaksötét (ezt az élményt mi is kipróbálhattuk...) Az elkülönítés teljes volt mivel a kápolnába csuklyában léphettek be a rabok és csak a lelkészt láthatták illetve az őket. Nem csoda hogy emellett épült fel az Asylum, ahova az elöregedett illetve szellemileg megrokkant rabok kerültek. Természetesen voltak politikai elítéltek is Port Arthur-ban az egykori Birodalom lázadói Írországból, Kanadából, akiknek saját kis kunyhó jutott, és néhány évtizeddel később haza térhettek.

A Separate Prison kápolnája

Balra fent a börtönigazgató villája, jobbra a Penitentiary

A Penitentiary épülete ma

Ők közelebb voltak a civil világhoz, Port Arthur kormányzójához, vagy a börtön igazgatóhoz, a katonákhoz, akik családjaikkal jöttek ide. (A katonák közül csak 6 hozhatta magával a feleségét.) Ezek az épületek a börtön bezárása után az 1877-ben, a turisták és nászutasok igényeit szolgálták, mint hotelek. A fegyenctelep végülis azért zárt be mert nem volt kifizetödő a hajóépítő műhely ellenére sem - pékség már hamarabb bezárt emiatt. Az 1890-es években tűz pusztította a börtön épületeit, igy igazán festői a táj. A kemény fegyencek mellett a gyerek bünözőket is ide hozták, de őket egy külön szigeten tartották, hogy ne fertőzze meg őket a felnőttek világa.

Port Arthur az 1850-es években

Szintén egy szigetre jutott a végén mindenki, Isle of Dead-re. Itt egyetlen fegyenc felelt a temetésekért, ahol a sírhelyekben továbbra is érvényesült a társadalmi pozíció. A fegyencek nem kaptak sírkövet, azt a néhányat ami van, családjaik, barátaik állították. A vezetés a Holtak Szigetén mindegyik érdekesebb sírkőnek elmondta a történetét, én most csak egyet mesélek el, ami a fyegencek sokféleségét is mutatja. Henry Savery (1791-1842) bankárcsaládban született Angliában, majd sikertelenül cukoriparba fektette pénzét. Végül 30 ezer font sikkasztás miatt börtönbüntetéásre, majd halálra itélték 1822-ben, de befolyásos barátai révén Port Arthurba kerülhetett. Itt a kormányzónak dolgozhatott, majd a kincstárat vezette :) De ezt követően megint börtönbe került adósságai miatta, ahol irni kezdett, ami Ausztrália és Tasmania első regényírójává tette - The Hermit of Van Diemen's Land. Ugyan kiszabadult és saját farmot bérelt, újabb könyveket írt, újabb adósságokba keveredett, majd megint sikkasztott. Végül Port Arthur-ba került, ahol valószínűleg saját torkát vágta el. A sírkövet felesége állította.

Holtak szigete

Henry Savery sírköve

Ezt követően hazafelé még megnéztük a Tasman's Arch-ot, ahova a fegyencregény szerint eljutott Marcus Clarke hőse. For the Term of His Natural Life(1872) az igazi fegyencregény, ami a sötét és kegyetlen oldalát mutatja be ennek a zöld szigetnek.Van benne ostorozás, ártatlan fogva tartott. Elkezdtem olvasni, de nem haladok túl gyorsan...

Tasman's Arch vagy Blow Hole

(A képeket ezúton is köszönöm Olijának, a többi Bettie's Studio:The Convict Days of Port Arthur (1905; 1990) című könyvből származik.)

A fiáker rejtélye

2008-11-13T22:58:00.000Z

Nemrég fejeztem be Fergus Hume 'The Mystery of a Hansom Cab' című könyvét. Gondolom senkit nem lep meg, aki ismer, hogy ez egy jófajta krimi volt, a címe alapján nem éppen a legfrissebb kiadású. Az előszóból szerencsére sokat megtudtam a Melbourne-ben született műről és számomra ismeretlen írójáról. Mivel magyar kiadás nem volt, talán másnak is érdekes lehet és online el is olvashatja.

Fergus Hume, eredetileg egy barrister's clerk volt (az ügyvéd/ügyész segédje, talán ügyvédbojtár - aki tudja a megfelelő kifejezést, jelezze), saját költségén adta ki művét mivel nem sikerült a kiadókat meggyőznie. Döntését nem bánta meg: a 19. század legsikeresebb krimije lett, eladási száma túlszárnyalta Arthur Conan Doyle műveit. A kiadás évében, csak Melbourne-ben 20 ezer példány kelt el, Hume életében pedig összesen 750 ezer peldany - az 1887-es londoni kiadással együtt. (A melbournei eladási számnál azt is figyelembe kell venni, hogy ez 1880-ban 280 ezer, 1890-ben 490 ezer főt jelentett.)

Fergus Hume (1859-1932) Angliában született, majd családja Új Zélandra költözött, ahol Hume jogi iskoláit végezte. Melbourne-ben dolgozott ezután, és segédi munkája mellett drámákat irogatott, amivel a melbourne-i szinházakat bombázta. Mivel egyik darabjat sem fogadtak el, körülnézett a könyvpiacon. Saját előszavában igy ir erről : " Érdeklődtem Melbourne sikeres könyvárusánál, hogy milyen stilusú könyvből ad el a legtöbbet. Azt válaszolta, hogy Gaboriau detektív történetei kelnek el nagy számban. Mivel nem ismertem a szerzőt, megvettem összes művét - kb. 11 könyve volt - és alaposan végigolvastam őket.Vonzónak találtam a történetek stilusát, és úgy döntöttem irok egy hasonló könyvet: rejtéllyel, gyilkossággal, es Melbourne alvilágának leirásával. Ez volt a 'Cab' eredete.”

Emile Gaboriau az 1860-as években lett sikeres detektivregényíró a Lerouge Ügy megjelenésével. Edgar Allan Poe módszerét követve nem a bűn vagy a bűnöző volt számára a fontos, hanem a nyomozás menete, a bizonyitékok gyűjtése. Művei 1881-ben jelentek meg Ausztráliaban. Hume története konflisban meggyilkolt ismeretlen férfi történetével kezdődik. Az áldozat és egy ismeretlen férfi konflist fog a melbourne-i éjszakaban, hogy elvigye StKilda-ra. Az ismeretlen férfi meggondolja magát és elmegy, majd néhány perc múlva újra megjelenik és visszaszáll a kocsiba. Az út felénél azonban megállitja a konflist, kiszáll és a város felé indul el. A fiákeres akkor fedezi fel a gyilkosságot, amikor a pontos cím után kérdezte volna az áldozatot. A kloroformmal meggyilkolt áldozat azonositása után egy gyanusítottra mutatnak a bizonyitékok, egy ír nemesi családból származó fiatalemberre, aki együtt tette a szépet Melbourne egyik vagyonos lányának. Noha Brian Fitzgeraldnak van alibije a gyilkosság időpontjára, erkölcsi okokból nem ad róla információt. Természetesen számos csavar, és birósági tárgyalas után minden kiderül - meg néhány csontváz is előkerül a szekrényből ahogy itt mondani szokás.

Little Bourke Street ma

A krimi mellett egy romantikus szerelem is kibontakozik a könyv lapjain. A könyv stilusa nagyon változékony, gyakran ironikus, az alsóbb rétegeket komikus figurákként mutatja be - a két nyomozó is odatartozik. Melbourne-ben olyan utazást tehetünk a könyv lapjain, ami ma is rekonstruálhato, bár számos épület nem áll vagy a Bourke és Willis emlekmű sem ott áll ahol eredetileg. Ekkor volt Melbourne a Marvellous Melbourne, az 1850-es évek victoriai aranylázának köszönhetően. Természetesen rengetegen probáltak szerencsét, nemcsak Angliábol - a Cockney English átirás nélkül hangzik el a nem előkelő szereplők szájából - hanem Kínából is. A mai Chinatown is ekkor alakult ki, melynek szíve a Little Bourke Street volt, bordélyokkal, ópium tanyákkal, és szerencsejáték barlangokkal. (Mindez eleinte az aranybányák fel tartókat elégítette ki, de megmaradt a nagyvárossá fejlődött Melbourne-ben.)

Queenscliff

Az 1880-as évek politikája is átszürődik a könyvbe: a legnagyobb fenyegetest ebben az időszakban Oroszorszag jelentette, mivel 1885-ben Afganisztán megszerzésében Oroszország volt Nagy Britannia riválisa. Az ekkor meg koloniának számító ausztrál területek - Victoria, South Australia, New South Wales - erődökkel erősítette meg kikötőit. Queenscliff ami a Port Philip Bay nyugati vége szintén felkészült az orosz támadasra, de Williamstown (Melbourne része) erődjei is ebben az időszakban épültek. Ma ez az elképzelés teljesen abszurdnak tűnik - hogy az Oroszok elhajózzanak egészen Ausztráliáig, sőt annak déli partjaiig - de ez olyannyira benne volt a levegőben, hogy a főhős háziasszonya kivette a bankból a pénzét az orosz veszély miatt.
Zárásképp a gin vedelő Mother Guttersnipe utolsó szavait idézném:'Gawd - save me, Gawd!'

Kinglake Nemzeti Park II.

2008-11-09T07:14:00.000Z

Az elmaradt képek:Masons Falls

Currawong

Shelley Harris

Jeosaphat Gully

Lyerbird

Király papagáj

Kinglake Nemzeti Park

2008-11-04T09:27:00.000Z

Ma volt a Melbourne Cup Day, azaz az egy hónapja tartó lóverseny időszak egyik zárónapja. Az utóbbi egy hónapban tele lettek a női ruha boltok elegáns koktélruhákkal és kiegészítőikkel, mivel a lóverseny szinte másodlagos a különböző ruha, kalap és fejdísz költemények mögött. A kupa napja munkaszüneti nap Victoria államban, hogy mindenki megtehesse tétjét az általa favorizált lóra és egész nap izgalommal várja a délután három órát, amikor elkezdődik a futam. Mi nem tettünk így, bár Olija megtette az 50 centes tétemet Bauer-re, aki második lett a futamon :)
Az otthoni várakozás helyett elmentünk a kb. 25 kilométerre levő Kinglake National Park-ba. A név alapján azt reméltük, hogy egy tó lesz a hegy tetején, de kiderült, hogy a nemzeti park Alexander William Kinglake angol író és történész után kapta a nevét. 1928-ban hozták létre a parkot, hogy megőrizzék a Nagy Vízválasztó Hegység lejtőin lévő erdőket. Először a Masons Falls-t néztük meg. Útba ejtettük a Mount Sugarloaf-ot, de itt nem túl sok gyalogösvény volt, úgyhogy elindultunk a Masons vízeséshez.
Útközben a bozótban, valószínűleg a vidék jellegzetes és ritka madarát, a lyrebird-öt fotózhattam le. Az ausztrálok számára sem tiszta teljesen, hogy lier-bird (hazug madár) a neve a madárnak mivel a szajkóhoz hasonlóan nagyon jó hangutánzó, vagy lyre-bird, faroktollainak lant alakja miatt. (A hivatalos az utóbbi verzió). Az út a vízesés mellett halad lefelé, így meg lehet figyelni hogyan változik a flóra ahogy lejjebb ereszkedünk: egyre több páfrány és párát szerető növény jelenik meg, és egy 15 perc után megérkeztünk a "vízesés néző magaslathoz". Szinte túl hamar értünk oda hogy ezt a látványt megcsodálhassuk.
Azt terveztük, hogy barbecue-t ebédelünk azaz megsütjük hagymánkat és a hamburgerfasírtjainkat, de a Masons vízesés piknikező tisztásán már telt ház volt tele ausztrál családokkal - azaz ozzie, indiai és libanoni családokkal. Itt sikerült lefotóznom egy királypapagájt, akit egyáltalán nem zavart az ide-oda repkedő foci- és krikett labda.
Jehosaphat Gully volt a legközelebbi hely, ahol piknikezni és kirándulni is lehetett. Jehosaphat Gully vagy Józafát völgye, Józafát királyról kapta a nevét 1861-ben a helyi aranyásóktól. Az aranyásók azért választották Jozafátot, mivel ellenségének aranyát elkobozta. A Királyok könyve I.22.-ben nem találtam olyan történetet Júda királyáról, ami ehhez hasonlítana. Mindenesetre biblikus lett így a hely hangulata. A barbecuezás után - ami egy dollárral müködött kb. 20 percig - Shelley Harris túraútvonalat választottuk. Shelley Harris volt az első vadőr a nemzeti parkban. A túra a gully lejtőjén megy végig és a Mount Jerusalem útba csatlakozik bele, de onnan visszafordultunk már.Útközben találkoztunk egy fura és kedves társasággal. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak tudta hol van Doreen, de azt is hogy honnan kapta helység a nevét.
C.J.Dennis, ausztrál költő (1876-1938) Cockney English-ben írt költeménycsokrában, a The Sentimental Bloke (Egy érzelmes fickó)-ban Doreen a főhős szerelme. Kirándulótársunk azt is elmesélte hogy látta az ebből készült némafilmet. Utánanéztem Dennisnek, és a The Sentimental Bloke 65 ezer példányban kelt el megjelenése évében, 1916-ben és ezzel a legnépszerűbb költő lett 1917-ben. A humoros költemények főhőse értelemszerűen az Érzelmes Fickó, egy larrikin, aki mindig jókedvű és egy igazi tréfacsináló. A karakter olyan népszerű volt, hogy 1919-ben filmet készítettek belőle azonos címmel.
A túra zárásául egy ausztrál szarka(pontosabban a szarka/Strepera nemzetség tagja), a Currawong portéja, aki egy jókora sült kolbászban reménykedik.
Sajnos a képeket valami miatt nem tudom felrakni, folyamatosan próbálkozom, de legalább olvasnivalót elérhetővé teszem.

Hamilton sziget

2008-10-29T08:55:00.000Z

Majdnem egy hetet tölthettünk Hamilton Island-en Leigh bátyja jóvoltából. Leigh bátyja, Gene és menyasszonya Deanna ugyanis ezt a szigetet választották esküvőjük helyszínéül. Hamilton Island a Whitsunday szigetek tagja, ami összesen 74 szigetből áll. Mindössze 8 sziget lakott ezek közül. James Cook nevezte el a szigetcsoportot, amikor 1770. június 4-én elhajózott a szigetek melett, mivel a legnagyobb szigeten a homok szinte fehér. Whitsunday(=White Sunday) Pünkösd vasárnapja, amikor a Húsvétkor frissen kereszteltek fehér ruhát öltöttek magukra. A Whitsunday szigetek Queensland-től keletre tulajdonképpen a Nagy Korall Zátony része. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy Hamilton Island kiről vagy kitől kapta a nevét - az biztos, hogy nem Cook nevezte el - de feltételezhető, hogy Duke of Hamilton-nak köze lehetett hozá, mivel Queenslandben volt egy villája.

Az esküvő igazán "romi" volt, ahogy Juca mondaná, de azért inkább lazának nevezném. A wedding celebrant (ami nem egészen azonos a házasságkötővel, mivel önálló businessként köt össze egy életre) - ami Hamilton Island-en igazán profitáló szakma, a napi átlag 12 esküvő révén - például egy szív alakú tetoválást viselt a kézfején, majd a szertartás után hazament a helikopterével.
A hüvős melbourne-i tavaszhoz képest itt általában 25-28 fok volt, úgyhogy igazán jó ötlet volt másnap búvárpipázós túrára elmenni egy 45 percre levő zátonyhoz. Először inkább megijedtem a korallok, halak és egyéb élőlények közelségétől, aztán pedig már kevésnek tűnt az a háromnegyed óra amit a vízben tölthettünk. Ezek után pedig Whiteheaven Beach-en kötöttünk ki, amiről a szigetek kapták a nevüket. A homok fehérsége annak köszönhető, hogy 98%-a szilikonból van. Nagyon vicces hangot ad ki emiatt ahogy lépked rajta az ember. Az ausztrálok persze krikettezni kezdtek, sajnos én nem tudom a szabályokat, de így tudtam fényképezni.
A sziget élővilága nagyon gazdag, ami annak is köszönhető, hogy a lakott szigeteken kívül az összes sziget nemzeti parknak minősül. Rengeteg kakadu és sirály áll lesben, hogy elvegye a turisták fish&chipsét, de ezenkívül sok olyan madár ami éjszaka felveri az alvókat álmukból. Az egyik a bush stone curlew(= kövi póling) , ami Ausztrália veszélyeztetett madárfajai közé tartozik, itt pedig az út melett fészkelt. A denevérek, gyíkok és wallabyk is rendszeresen vonulnak át az utakon.

A sziget jellegzetes virága a frangipani vagy Hawaii rózsa, amit a hajamon lehet megfigyelni - persze ez inkább a szolíd giccs kategória, nem úgy mint a frangipani fülbevaló...
A levegő szennyezettsége elhanyagolható, mivel a lakosok és a turisták buggy-kal(=golfautó) közlekednek, melyeknek egy része elektromos, de ezek nem igazán bírják a sziget meredek lejtőit.
A sziget a wikipedia alapján az Oatley család tulajdonában van, ami magába foglalja a szállodákat, éttermeket, boltokat. Valószínüleg a versenytársak hiánya miatt minden nagyon drága és az ételek esetében nem érvényesül az ár-érték arány - sajnos.
A szigetnek csak a nyugati nyelve lakott, a nagy része pedig nemzeti park illetve magánvillák vannak a parton. A nemzeti parkban több túraútvonal is van, mi a Coral Cove-ot (=Korall Öböl) céloztuk meg. Az öbölben rajtunk kívül volt még hat ember, úgyhogy nagyon nyugodt délutánunk volt, úsztunk, napoztunk, olvastunk az árnyékban. Sokszor eszembe jutott Patti, aki nagyon élvezte volna ezt a helyet és bőszen krémezte volna a szemöldökét.
Sajnos minden jónak vége szakad, itt egy kép búcsúzóul egy kis madárról, aki utolsó reggel reggeli közben tisztelt meg látogatásával. Aki tudja a nevét, jelentkezzen!

Union Lane

2008-10-19T10:18:00.000+01:00

Nagy lemaradásban vagyok, úgyhogy kis falatokban pótolom, többek között azért, mert rengeteg iskolai beadandó halmozódott fel. A másik dolog, ami lehetővé teszi a kényelmes internetezést, hogy most már a kvázi dolgozószobámba is elér az internet. Csak néhány képet mutatnék arról a sikátorról, ami mellett mindig elmegyek az iskola felé. A Union Lane-ről van szó a Bourke és a Little Collins Street között. A stencil szerint a város adta át művészi célokra. A graffitisek az egész falfelületet fel tudták használni, illetve a redőnyöket is. Egy beugró van csak, ahol a köhécselés alapján valaki épp pihent - amin nem is lepődik meg senki egy ilyen sikátorban. Hasonló graffitik és stencilek máshol is feltűnnek Melbourne-ben, különösen hasonló sikátorokban, még Banksy a nagy graffiti művész is itt hagyta a keze nyomát - nem pont a Union Lane-n, de remélem majd azt is bemutatom előbb-utóbb.

az első hét

2008-09-24T11:42:00.000+01:00

Most , hogy már túl vagyok az első hetemen itt a déli féltekén, igazán ideje ráncba szedni az eddig történteket. A megérkezésem után nem sikerült még felvennem a ritmust, amit nem is a repülőútnak kell tulajdonítanom, hanem az indulást megelőző hónapnak. Így nem csak a jet-lag, hanem a természetes kimerültség is erőt vett rajtam. Mindezen túllépve azért már kutyát sétáltattunk, és már vezettem a másik oldalon - az ellenkező oldalon sem vezettem túl sokat, így nem kell úrrá lennem a rutinon.

Másnap elmentünk Warrandyte-ba, melynek antikváriumát és pékségét már januárban is megismerhettem. Mivel kellemes volt az idő, így nemcsak a helyi temetőt, hanem az egykori aranyásók bányáit is megismerhettük.

A temető valós tükörképe Ausztrália társadalmának, egymás mellett sorakoznak az olasz katolikus, az angol anglikán sírkövek illetve síremlékek. De találtunk Bahai vallás követőinek sírkövét vagy ausztrál katona sírját.Az aranyásók útja Warrandyte melletti erdőben van, ahol 1851-ben találtak aranyat. Az arany kitermelése elég sokáig, az 1910-es évekig folytatódott, ma már csak bányabejáratokat és betemetett tárlókat találunk.

Szombaton elmentünk a nem messze levő StAndrews-ba, ahol minden szombaton vásár van. Lehet bio élelmiszereket és zöldségeket - vízben nevelt paradicsom vásárolni, kézműves termékeket - szappant, ruhát, játékot, és mindenféle antik illetve használt és öko - újrahasznosított cuccot. Akinek ez még mindig nem elég reiki masszázson, vagy rúna jósláson, vagy kinezológián is részt vehet. Szóval nagyon szórakoztató, úgynevezett hippis dolog, remélem többször is elmegyünk.

Vasárnap elmentünk a Royal Melbourne Showra, ami tulajdonképpen egy mezőgazdasági vásár de valójában a gyerekeknek ShowBag paradicsom. A Show Bag-et meg lehet venni a vásár területén itt-ott található standokon, de van egy különálló pavilon , ahol csak show bag-eket lehet kapni. A Showbagben különböző rajz és mesehősök kellékeit lehet megvenni sok csokival egyetemben, a laposabb pénztárcájúak pedig "csak csokit és gumicukrot tartalmazó zsákkal mehetnek haza. Számunkra azért a birka vagy a kutyaverseny érdekesebb volt - a kutyaversenyen a tulajok elképesztően rondaszínű rózsaszín és kék színű kosztümökben, öltönyökben vonultak fel. Minden bizonnyal így jobban érvényesül a kutya természetes szépsége. Számomra teljesen új volt a favágó verseny, ahol függőleges és vízszintes rönköket daraboltak fel jóerőben lévő fiatalemberek, illetve fűrészeltek meglett nők. Sajnos az új-zélandi csapat edzőjét, egy mokány maori fiút nem sikerült előnyös oldalról lefotóznom, muszáj elhinni.

Szóval ezek történtek a továbbiakban megpróbálom az eseményeket hamarabb feltenni, csak olyan gyenge az internet kapcsolat, hogy néha nincsen.