Egy hetet Ingridékkel töltöttünk Szapporóban, a Tanuki kodzsi bevásárló utca végén. (Előre is elnézést a japán nevek helyesírásáért, úgy tudom kiejtés szerint kellene írni.)Az utca névadója tanuki, a nyestkutya, akinek hatalmas heréi vannak. Több alakban is feltűnik az utcában, bolt emblémája, szentély, és persze a bevásárló utca jelképe. A szentélyben lehet anyagi és egyéb szerencséért folyamodni, melynek a jelképe a tanuki heréje.
Egy cikk szerint az aranyművesek terjesztették el ezt a hiedelmet, melynek az az alapja, hogy a tanuki herebőrében formázták az aranyat vékony lappá, mivel nagyon rugalmas. Az utca visszanyúlik egészen a mostani Szapporó kialakításáig, 140 éves. Hasonló korú épület még az óratorony, ami a jelenlegi egyetem ősének volt a székhelye.
Ime néhány tanuki illetve Samu és Tekla:
 |
| A tanuki sinto szentélye |
 |
| Manga tanuki |
Természetesen mindenki talál valamit ebben az utcában, kinai turisták, köhögő látogatók, matcha tea rajongók, szerencsejátékosok.
 |
| Egy a rengeteg "pacsinkó"-ból, ahol tömegek játékgépeznek fiataltól az öregig. |
 |
Gyógyszertár. Az elefánt Satoko- csan, akit és testvérét az 1960-as évek óta használnak
a gyógyszerárak kabala figurájaként, mivel az elefántok sokáig élnek. Kaptunk gumi ujjbábot belőlük. |
 |
| Ponpoku,Shamps-Elysées 7st, zöldséges |
 |
| Orosz bár |
 |
| Régiségbolt |
Olyan sok turistalátványosságot nem látunk, de azt hiszem nekünk minden az volt. Mint a metró is, ahol nem bízzák a véletlenre ki hova lép - talán látszanak a peronról nyiló ajtók:
De a legtöbb utas vigyázz magára és az egészségére:
Voltunk az Isija csokigyárban, ami egy eklektikus múzeum és mesevilág egyszerre. A tulajdonos a csokigyár vagy inkább csokis ostya gyár mellett egy focicsapat és pálya tulajdonosa is, illetve szinte mindent gyűjt amit lehetséges: csokipapírt, játékot, gramofont. Minden szempontból tömény fúleg az épület aminek a nagzrésze grandiózus máretben épólt Fachwerk, de az udvaron vannak mini fachwerk kunyhók gyereknek. Egy minivasút is van, mini fasorral és mini alagúttal. De a totál giccs az a teljes úránkánt látható Gesamtkinstwerk a zenélő, szobros óratoronnyal és a levegőben szálló szappanbuborékokkal.
A híres szapporoi fehér csokis ostya szalagja mellett
 |
| Stilszerűen focilabdában a gyerekmenü a lelátón |
 |
| Földalatti parkoló bejárata |
 |
| A minivasút melletti mézeskalácsház |
Azért még egy másik turista látványossághoz is eljutottunk a Moiwa -jamára, ami nagyon izgi volt a gyerekeknek, mivel ez két drótkötélpályás kabinos felvonó, meg nekünk is, mert gyönyörű kilátás nyílik a városra és az azt körülölelő hegyekre. Kata kapott is egy kabalafigurát, amit a helyi mókusról mintáztak.
 |
| Kazui is velünk volt - 10 évvel ezelőtt az ERzsébet kilátóhoz mentünk együtt |
 |
| A stilizált helyi mókus |
 |
| Rohangálás a kilátó tetején |
De amire szerencsére jutott mód is idő is, az a helyi ételek kipróbálása, de sajnos nem mindig jutott eszembe fotózni. Nagyon fínom volt a szapporoi rámen leves, a szapporoi curry leves, a nyers halételek összefoglalva vagy szasimi, a rántott zöldség vagy rák, a tempura, a bento, a hidegen szállítható ételek összefoglaló neve, és az udon, vagy vastag spagettitésztás leves.
 |
| Panoktikum az étteremnél |
 |
| A híres szapporoi curry soup és rajongója, Tekla |
 |
| Udon, amit sajnos csak megkóstolni tudtam |
 |
| Bentos dobozok és Tororo állatkák Kazuival |
A városkép nagyon érdekes volt, mert sok helyen egymás mellett állnak még a régi Szapporó faházai és a mostani magasházak. Ime néhány példa:
Még rengeteg érdekes és számunkra idegen dologról írhatnék, de a kedvencem Ingridék WC-je volt, ami nagyszerű átmenet lehetne a jelenlegi és a teljesen öko WC között, bárhol be lehetne szerelni. Bár Ausztráliában meg túl sok hely van, így az ehhez hasonló helytakarékos ötletek nem elterjedtek, bár a víztakarékosság talán ezt előbb utóbb felülírja.
Még egyszer nagyon köszi Ingrid, Tekla és Rabán, hogy egy héten át elviseltetek, remélem, majd ha elegetek van a télből, jöttök hozzánk. Az egyik legaranyosabb studiófotó:
