Búcsú - első felvonás

Az egyik világítótoronynál dolgozó kakadu

Már lassan két hete otthon vagyok, de nehezen találom a helyem. Ennek az is lehet az oka, hogy még nem zártam le ausztráliai tartozkódásom történetét. Nehéz lesz, de legalább az eseményeket leírom, ha nem is summázok semmit - legalábbis ma. Utolsó hétvégén elmentünk az úgynevezett Nagy Óceáni Útra (The Great Ocean Road). A wikipedia szerint 243 km-es az út és a melbourne-i öböltől nyugatra húzódik, Torquay és Warrnambol között. Apropó, Torquay, most már mindig a Fawlty Towers (Wacak Szálló?) Mrs. Richards-ja fog eszembe jutni. Szóval anglománia minden mennyiségben !A Nagy Óceáni Út jelentősége több okból is adódik. Egészen az út megépüléséig (1919-1932) nem lehetett rövid idő alatt más módon eljutni Nyugatról Melbourne, csak tengeri úton - a szárazföldön belül jóval hosszabb az út. Az első világháború után kezdték építettni 3000 veterán katonával - jó munkalehetőség - az elesett ek emlékére. Az építők nevét őrzi minden egyes patak, vízfolyás és árok.

A Great Ocean Road legnagyobb látványossága a 12 apostol. Ez a 12 vagy 7 inkább - egy része felszín alatt, egy része pedig tovább erodálódott - mészkő szikla a tenger és a szél erodáló tevékenységének a következménye. Eredetileg a Koca és a Malacok volt a képződmények neve de a 12 apostolt méltóbbnak tartották. Azt hittem semmi különös, de tényleg gyönyörű hely. Ez ihlette meg az indiaiak csoportját, akik különböző hősi illetve csoportos pózokban fotozták egymást a sziklákkal a háttérben.

Utunk során két világítótornyot megnéztünk, melyek az út megépültéig jelentős - napi 80 hajó - forgalmat irányítottak. Az egyikben egy vén tengeri medvével ( old salty see dog) is találkoztunk, aki egészen 1994-ig aktív volt az utolsó működő világítótoronyban. A világítótorony felügyelője és családja mindig gyönyörű házban lakott, így szerencsére Point Lonsdale-en az egykori lighthouse keeper-házában szálltunk meg.

Wedding, wombat

Igen, valóban, augusztus 22-én összeházasodtunk bizánci ritus szerint. Minden nagyon szép volt, jó volt, de olyan mintha egy pillanat lett volna. Szerencsére készültek képek, úgyhogy felfrissithetem az emlékeket, akik pedig otthonról sajnos nem voltak jelen, így kapnak egy kis hangulatot. Ígérem bepótoljuk jövő nyáron otthon is! Egy kép a lányszöktetésről, és a többi kép címe. A gyönyörű képek Balázsnak köszönhetőek, aki a tökéletesenél is jobb munkát végzett. (Akit érdekelne itt Melbourne-ben, ott megtalálja.)

Két nappal később pedig valóra vált az amire azóta vártam mióta itt vagyok: találkoztam egy aktív wombattal a healesville-i vadasparkban. Mnden nap van egy rendes napi rend, amikor személyesn lehet találkozni az ausztrál vadvilággal - szóval csak a megadott időpontban bukannak elő - egy kis nassnak köszönhetően- , egyébként alszanak. Igy találkoztam Florence-szal a wombattal. Szerintem nagyon helyes, de végig ropogtatott, nemesebb a profilja csak tele van a szája. A wombatok éjszaka aktívak - felásnak egy egész kertet egy éjszaka alatt, nappal pedig pihennek, szóval megtiszteltetés volt tőle hogy pihenését miattunk megszakította.Nem zsírpárnáktól ilyen kerek, hanem igaz body-builder. Remélem még lesz időm irni a többi állatról i akivel találkoztam, kezet fogtam, de sajnos már csak egy hét van hátra az egy évből, amit még próbálok kihasználni. Lesz miről írni még utána is.