az első hét

Most , hogy már túl vagyok az első hetemen itt a déli féltekén, igazán ideje ráncba szedni az eddig történteket. A megérkezésem után nem sikerült még felvennem a ritmust, amit nem is a repülőútnak kell tulajdonítanom, hanem az indulást megelőző hónapnak. Így nem csak a jet-lag, hanem a természetes kimerültség is erőt vett rajtam. Mindezen túllépve azért már kutyát sétáltattunk, és már vezettem a másik oldalon - az ellenkező oldalon sem vezettem túl sokat, így nem kell úrrá lennem a rutinon.

Másnap elmentünk Warrandyte-ba, melynek antikváriumát és pékségét már januárban is megismerhettem. Mivel kellemes volt az idő, így nemcsak a helyi temetőt, hanem az egykori aranyásók bányáit is megismerhettük.

A temető valós tükörképe Ausztrália társadalmának, egymás mellett sorakoznak az olasz katolikus, az angol anglikán sírkövek illetve síremlékek. De találtunk Bahai vallás követőinek sírkövét vagy ausztrál katona sírját.Az aranyásók útja Warrandyte melletti erdőben van, ahol 1851-ben találtak aranyat. Az arany kitermelése elég sokáig, az 1910-es évekig folytatódott, ma már csak bányabejáratokat és betemetett tárlókat találunk.


Szombaton elmentünk a nem messze levő StAndrews-ba, ahol minden szombaton vásár van. Lehet bio élelmiszereket és zöldségeket - vízben nevelt paradicsom vásárolni, kézműves termékeket - szappant, ruhát, játékot, és mindenféle antik illetve használt és öko - újrahasznosított cuccot. Akinek ez még mindig nem elég reiki masszázson, vagy rúna jósláson, vagy kinezológián is részt vehet. Szóval nagyon szórakoztató, úgynevezett hippis dolog, remélem többször is elmegyünk.





Vasárnap elmentünk a Royal Melbourne Showra, ami tulajdonképpen egy mezőgazdasági vásár de valójában a gyerekeknek ShowBag paradicsom. A Show Bag-et meg lehet venni a vásár területén itt-ott található standokon, de van egy különálló pavilon , ahol csak show bag-eket lehet kapni. A Showbagben különböző rajz és mesehősök kellékeit lehet megvenni sok csokival egyetemben, a laposabb pénztárcájúak pedig "csak csokit és gumicukrot tartalmazó zsákkal mehetnek haza. Számunkra azért a birka vagy a kutyaverseny érdekesebb volt - a kutyaversenyen a tulajok elképesztően rondaszínű rózsaszín és kék színű kosztümökben, öltönyökben vonultak fel. Minden bizonnyal így jobban érvényesül a kutya természetes szépsége. Számomra teljesen új volt a favágó verseny, ahol függőleges és vízszintes rönköket daraboltak fel jóerőben lévő fiatalemberek, illetve fűrészeltek meglett nők. Sajnos az új-zélandi csapat edzőjét, egy mokány maori fiút nem sikerült előnyös oldalról lefotóznom, muszáj elhinni.

Szóval ezek történtek a továbbiakban megpróbálom az eseményeket hamarabb feltenni, csak olyan gyenge az internet kapcsolat, hogy néha nincsen.