A fiáker rejtélye

Nemrég fejeztem be Fergus Hume 'The Mystery of a Hansom Cab' című könyvét. Gondolom senkit nem lep meg, aki ismer, hogy ez egy jófajta krimi volt, a címe alapján nem éppen a legfrissebb kiadású. Az előszóból szerencsére sokat megtudtam a Melbourne-ben született műről és számomra ismeretlen írójáról. Mivel magyar kiadás nem volt, talán másnak is érdekes lehet és online el is olvashatja.

Fergus Hume, eredetileg egy barrister's clerk volt (az ügyvéd/ügyész segédje, talán ügyvédbojtár - aki tudja a megfelelő kifejezést, jelezze), saját költségén adta ki művét mivel nem sikerült a kiadókat meggyőznie. Döntését nem bánta meg: a 19. század legsikeresebb krimije lett, eladási száma túlszárnyalta Arthur Conan Doyle műveit. A kiadás évében, csak Melbourne-ben 20 ezer példány kelt el, Hume életében pedig összesen 750 ezer peldany - az 1887-es londoni kiadással együtt. (A melbournei eladási számnál azt is figyelembe kell venni, hogy ez 1880-ban 280 ezer, 1890-ben 490 ezer főt jelentett.)

Fergus Hume (1859-1932) Angliában született, majd családja Új Zélandra költözött, ahol Hume jogi iskoláit végezte. Melbourne-ben dolgozott ezután, és segédi munkája mellett drámákat irogatott, amivel a melbourne-i szinházakat bombázta. Mivel egyik darabjat sem fogadtak el, körülnézett a könyvpiacon. Saját előszavában igy ir erről : " Érdeklődtem Melbourne sikeres könyvárusánál, hogy milyen stilusú könyvből ad el a legtöbbet. Azt válaszolta, hogy Gaboriau detektív történetei kelnek el nagy számban. Mivel nem ismertem a szerzőt, megvettem összes művét - kb. 11 könyve volt - és alaposan végigolvastam őket.Vonzónak találtam a történetek stilusát, és úgy döntöttem irok egy hasonló könyvet: rejtéllyel, gyilkossággal, es Melbourne alvilágának leirásával. Ez volt a 'Cab' eredete.”

Emile Gaboriau az 1860-as években lett sikeres detektivregényíró a Lerouge Ügy megjelenésével. Edgar Allan Poe módszerét követve nem a bűn vagy a bűnöző volt számára a fontos, hanem a nyomozás menete, a bizonyitékok gyűjtése. Művei 1881-ben jelentek meg Ausztráliaban. Hume története konflisban meggyilkolt ismeretlen férfi történetével kezdődik. Az áldozat és egy ismeretlen férfi konflist fog a melbourne-i éjszakaban, hogy elvigye StKilda-ra. Az ismeretlen férfi meggondolja magát és elmegy, majd néhány perc múlva újra megjelenik és visszaszáll a kocsiba. Az út felénél azonban megállitja a konflist, kiszáll és a város felé indul el. A fiákeres akkor fedezi fel a gyilkosságot, amikor a pontos cím után kérdezte volna az áldozatot. A kloroformmal meggyilkolt áldozat azonositása után egy gyanusítottra mutatnak a bizonyitékok, egy ír nemesi családból származó fiatalemberre, aki együtt tette a szépet Melbourne egyik vagyonos lányának. Noha Brian Fitzgeraldnak van alibije a gyilkosság időpontjára, erkölcsi okokból nem ad róla információt. Természetesen számos csavar, és birósági tárgyalas után minden kiderül - meg néhány csontváz is előkerül a szekrényből ahogy itt mondani szokás.

Little Bourke Street ma

A krimi mellett egy romantikus szerelem is kibontakozik a könyv lapjain. A könyv stilusa nagyon változékony, gyakran ironikus, az alsóbb rétegeket komikus figurákként mutatja be - a két nyomozó is odatartozik. Melbourne-ben olyan utazást tehetünk a könyv lapjain, ami ma is rekonstruálhato, bár számos épület nem áll vagy a Bourke és Willis emlekmű sem ott áll ahol eredetileg. Ekkor volt Melbourne a Marvellous Melbourne, az 1850-es évek victoriai aranylázának köszönhetően. Természetesen rengetegen probáltak szerencsét, nemcsak Angliábol - a Cockney English átirás nélkül hangzik el a nem előkelő szereplők szájából - hanem Kínából is. A mai Chinatown is ekkor alakult ki, melynek szíve a Little Bourke Street volt, bordélyokkal, ópium tanyákkal, és szerencsejáték barlangokkal. (Mindez eleinte az aranybányák fel tartókat elégítette ki, de megmaradt a nagyvárossá fejlődött Melbourne-ben.)

Queenscliff

Az 1880-as évek politikája is átszürődik a könyvbe: a legnagyobb fenyegetest ebben az időszakban Oroszorszag jelentette, mivel 1885-ben Afganisztán megszerzésében Oroszország volt Nagy Britannia riválisa. Az ekkor meg koloniának számító ausztrál területek - Victoria, South Australia, New South Wales - erődökkel erősítette meg kikötőit. Queenscliff ami a Port Philip Bay nyugati vége szintén felkészült az orosz támadasra, de Williamstown (Melbourne része) erődjei is ebben az időszakban épültek. Ma ez az elképzelés teljesen abszurdnak tűnik - hogy az Oroszok elhajózzanak egészen Ausztráliáig, sőt annak déli partjaiig - de ez olyannyira benne volt a levegőben, hogy a főhős háziasszonya kivette a bankból a pénzét az orosz veszély miatt.
Zárásképp a gin vedelő Mother Guttersnipe utolsó szavait idézném:'Gawd - save me, Gawd!'

Kinglake Nemzeti Park II.

Az elmaradt képek:Masons Falls

Currawong


Shelley Harris


Jeosaphat Gully

Lyerbird

Király papagáj

Kinglake Nemzeti Park

Ma volt a Melbourne Cup Day, azaz az egy hónapja tartó lóverseny időszak egyik zárónapja. Az utóbbi egy hónapban tele lettek a női ruha boltok elegáns koktélruhákkal és kiegészítőikkel, mivel a lóverseny szinte másodlagos a különböző ruha, kalap és fejdísz költemények mögött. A kupa napja munkaszüneti nap Victoria államban, hogy mindenki megtehesse tétjét az általa favorizált lóra és egész nap izgalommal várja a délután három órát, amikor elkezdődik a futam. Mi nem tettünk így, bár Olija megtette az 50 centes tétemet Bauer-re, aki második lett a futamon :)
Az otthoni várakozás helyett elmentünk a kb. 25 kilométerre levő Kinglake National Park-ba. A név alapján azt reméltük, hogy egy tó lesz a hegy tetején, de kiderült, hogy a nemzeti park Alexander William Kinglake angol író és történész után kapta a nevét. 1928-ban hozták létre a parkot, hogy megőrizzék a Nagy Vízválasztó Hegység lejtőin lévő erdőket. Először a Masons Falls-t néztük meg. Útba ejtettük a Mount Sugarloaf-ot, de itt nem túl sok gyalogösvény volt, úgyhogy elindultunk a Masons vízeséshez.
Útközben a bozótban, valószínűleg a vidék jellegzetes és ritka madarát, a lyrebird-öt fotózhattam le. Az ausztrálok számára sem tiszta teljesen, hogy lier-bird (hazug madár) a neve a madárnak mivel a szajkóhoz hasonlóan nagyon jó hangutánzó, vagy lyre-bird, faroktollainak lant alakja miatt. (A hivatalos az utóbbi verzió). Az út a vízesés mellett halad lefelé, így meg lehet figyelni hogyan változik a flóra ahogy lejjebb ereszkedünk: egyre több páfrány és párát szerető növény jelenik meg, és egy 15 perc után megérkeztünk a "vízesés néző magaslathoz". Szinte túl hamar értünk oda hogy ezt a látványt megcsodálhassuk.
Azt terveztük, hogy barbecue-t ebédelünk azaz megsütjük hagymánkat és a hamburgerfasírtjainkat, de a Masons vízesés piknikező tisztásán már telt ház volt tele ausztrál családokkal - azaz ozzie, indiai és libanoni családokkal. Itt sikerült lefotóznom egy királypapagájt, akit egyáltalán nem zavart az ide-oda repkedő foci- és krikett labda.
Jehosaphat Gully volt a legközelebbi hely, ahol piknikezni és kirándulni is lehetett. Jehosaphat Gully vagy Józafát völgye, Józafát királyról kapta a nevét 1861-ben a helyi aranyásóktól. Az aranyásók azért választották Jozafátot, mivel ellenségének aranyát elkobozta. A Királyok könyve I.22.-ben nem találtam olyan történetet Júda királyáról, ami ehhez hasonlítana. Mindenesetre biblikus lett így a hely hangulata. A barbecuezás után - ami egy dollárral müködött kb. 20 percig - Shelley Harris túraútvonalat választottuk. Shelley Harris volt az első vadőr a nemzeti parkban. A túra a gully lejtőjén megy végig és a Mount Jerusalem útba csatlakozik bele, de onnan visszafordultunk már.Útközben találkoztunk egy fura és kedves társasággal. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak tudta hol van Doreen, de azt is hogy honnan kapta helység a nevét.
C.J.Dennis, ausztrál költő (1876-1938) Cockney English-ben írt költeménycsokrában, a The Sentimental Bloke (Egy érzelmes fickó)-ban Doreen a főhős szerelme. Kirándulótársunk azt is elmesélte hogy látta az ebből készült némafilmet. Utánanéztem Dennisnek, és a The Sentimental Bloke 65 ezer példányban kelt el megjelenése évében, 1916-ben és ezzel a legnépszerűbb költő lett 1917-ben. A humoros költemények főhőse értelemszerűen az Érzelmes Fickó, egy larrikin, aki mindig jókedvű és egy igazi tréfacsináló. A karakter olyan népszerű volt, hogy 1919-ben filmet készítettek belőle azonos címmel.
A túra zárásául egy ausztrál szarka(pontosabban a szarka/Strepera nemzetség tagja), a Currawong portéja, aki egy jókora sült kolbászban reménykedik.
Sajnos a képeket valami miatt nem tudom felrakni, folyamatosan próbálkozom, de legalább olvasnivalót elérhetővé teszem.