2013. október 20., vasárnap

Samu-szan, Kata-szan és Ili-szan Japánban

Egy hetet Ingridékkel töltöttünk Szapporóban, a Tanuki kodzsi bevásárló utca végén. (Előre is elnézést a japán nevek helyesírásáért, úgy tudom kiejtés szerint kellene írni.)Az utca névadója tanuki, a  nyestkutya, akinek hatalmas heréi vannak. Több alakban is feltűnik az utcában, bolt emblémája, szentély, és persze a bevásárló utca jelképe. A szentélyben lehet anyagi és egyéb szerencséért folyamodni, melynek a jelképe a tanuki heréje. Egy cikk szerint az aranyművesek terjesztették el ezt a hiedelmet, melynek az az alapja, hogy a tanuki herebőrében formázták az aranyat vékony lappá, mivel nagyon rugalmas. Az utca visszanyúlik egészen a mostani Szapporó kialakításáig, 140 éves. Hasonló korú épület még az óratorony, ami a jelenlegi egyetem ősének volt a székhelye.

Ime néhány tanuki illetve Samu és Tekla:
A tanuki  sinto szentélye

Manga tanuki



Természetesen mindenki talál valamit ebben az utcában, kinai turisták, köhögő látogatók, matcha tea rajongók, szerencsejátékosok.
Egy a rengeteg "pacsinkó"-ból, ahol  tömegek játékgépeznek fiataltól az öregig.

Gyógyszertár. Az elefánt Satoko- csan, akit és testvérét az 1960-as évek óta használnak
a gyógyszerárak kabala figurájaként, mivel az elefántok sokáig élnek. Kaptunk gumi ujjbábot belőlük.

Ponpoku,Shamps-Elysées 7st, zöldséges

Orosz bár

Régiségbolt

Olyan sok turistalátványosságot nem látunk, de azt hiszem nekünk minden az volt. Mint a metró is, ahol nem bízzák a véletlenre ki hova lép - talán látszanak a peronról nyiló ajtók:

De a legtöbb utas vigyázz magára és az egészségére:




Voltunk az Isija csokigyárban, ami egy eklektikus múzeum és mesevilág egyszerre. A tulajdonos a csokigyár  vagy inkább csokis ostya gyár mellett egy focicsapat és pálya tulajdonosa is, illetve szinte mindent gyűjt amit lehetséges: csokipapírt, játékot, gramofont. Minden szempontból tömény fúleg az épület aminek a nagzrésze grandiózus máretben épólt Fachwerk, de az udvaron vannak mini fachwerk kunyhók  gyereknek. Egy minivasút is van, mini fasorral és mini alagúttal. De a totál giccs az a teljes úránkánt látható Gesamtkinstwerk a zenélő, szobros óratoronnyal és a levegőben szálló szappanbuborékokkal.


A híres szapporoi fehér csokis ostya szalagja mellett



Stilszerűen focilabdában a gyerekmenü a lelátón

Földalatti parkoló bejárata

A minivasút melletti mézeskalácsház
Azért még egy másik turista látványossághoz is eljutottunk a Moiwa -jamára, ami nagyon izgi volt a gyerekeknek, mivel ez két drótkötélpályás kabinos felvonó, meg nekünk is, mert gyönyörű kilátás nyílik a városra és az azt körülölelő hegyekre. Kata kapott is egy kabalafigurát, amit  a helyi mókusról mintáztak.
Kazui is velünk volt - 10 évvel ezelőtt az ERzsébet kilátóhoz mentünk együtt


A stilizált helyi mókus

Rohangálás a kilátó tetején



De amire szerencsére jutott mód is idő is, az a helyi ételek kipróbálása, de sajnos nem mindig jutott eszembe fotózni. Nagyon fínom volt a szapporoi rámen leves, a szapporoi curry leves, a nyers halételek összefoglalva vagy szasimi, a rántott zöldség vagy rák, a tempura, a bento, a hidegen szállítható ételek összefoglaló neve, és az udon, vagy vastag spagettitésztás leves. 
Panoktikum az étteremnél


A híres szapporoi curry soup és rajongója, Tekla

Udon, amit sajnos csak megkóstolni tudtam


Bentos dobozok és Tororo állatkák Kazuival
A városkép nagyon érdekes volt, mert sok helyen egymás mellett állnak még a régi Szapporó faházai és a mostani magasházak. Ime néhány példa:





Még rengeteg érdekes és számunkra idegen dologról írhatnék, de a kedvencem Ingridék WC-je volt, ami nagyszerű átmenet lehetne a jelenlegi és a teljesen öko WC között, bárhol be lehetne szerelni. Bár Ausztráliában meg túl sok hely van, így az ehhez hasonló helytakarékos ötletek nem elterjedtek, bár a víztakarékosság talán ezt előbb utóbb felülírja.

Még egyszer nagyon köszi Ingrid, Tekla és Rabán, hogy egy héten át elviseltetek, remélem, majd ha elegetek van a télből, jöttök hozzánk. Az egyik legaranyosabb studiófotó: