Tasmania

Ugyan már 3 hete visszatértünk Tasmaniából, de sajnos eddig nem volt alkalmam helyi kalandjainkról írni. Nemcsak a kamerám lopták el, ami miatt nem egészen azokat a képeket tudom megmutatni, amiket szerettem volna, de az ágyi poloskák (=bedbug) és a hideg is megtámadtak. De túllépve a nyafogáson, nagy élmény volt a konferencia és Tasmánia is egyaránt, amit megpróbálok bemutatni a következőkben.

Tasmánia kb. 240 km-re délre fekszik Ausztráliától, úgyhogy Melbourne-ből kevesebb mint 2 óra repülés után megérkeztünk Hobartba. Tasmania, ami Ausztrália államainak egyike, mérete kb 300 km hosszában-széltében - bocsánat a durva kerekítésért - és kb. félmillióan lakják. Tasmania sokáig Van Diemen Land volt, Holland Kelet India kormányzója után, aki 1642-ben Abel Tasman-t elindította felfedező útján. Hobart Tasmania fővárosa és lakossága 200 ezer a környékkel együtt. Ez a méret mindent meghatároz: Hobart belvárosa "kis Anglia", az időjárás hasonlósága miatt is érzem ezt a jelzőt helyénvalónak. A repülőtérről a hostelbe vivő úton a sofőr önkéntes vezetést tartott a minibuszban utazóknak, így megtudtuk hogy a Derwent folyó szélessége és főleg 20 méteres mélysége nemcsak az óceánjáróknak teszi a kikötőt alkalmassá, de a bálnák is beúsztak néha a kikötőbe.

Hobart a Mount Wellingtonról

Néhány órával később már meg is tarthattam előadásomat ami szerencsére mások szerint is jól sikerült, és mivel én voltam az egyik első előadó, nyugodtan ülhetem végig az előadásokat. A hobarti egyetemen szünet volt, így 6 szekció volt egyszerre különböző előadótermekben. Nagyon eltérő és különböző témájú előadások voltak - a konferencia címe Alter Orbis (Más Világ : Ausztráliát is hivták, igy amig nem fedezték fel :) volt -, de sok "nem középkorász"nak is érdekes téma, vagy történészi módszer képviselte magát. Ebből a szempontból leginkább a keynote address előadások voltak a legjobbak - egy 14. századi Eusebius kézirat beazonosítása, vagy a középkori képzelet és emlékezet képi megfogalmazásai és gyakorlati használatuk. Túlsúlyban volt természetesen az angolszász témájú kutatás, a professzorok British English-t beszéltek, szóval tényleg Kis Anglia volt.

A kormányzói palota és a Meghívó

Négy napon át ott voltunk az előadásokon, így csak a városban sétálgattunk esténként, vagy spontán kialakult vidám társaságunkkal beszélgettünk, iszogattunk. Azért eközben a konferencia hivatalos programjaként részt vehettünk a tasmán kormányzó fogadásán, amin csak névre szóló belépővel lehetett megjelenni. Tulajdonképpen csak név szerint bemutattak a kormányzónak - Your Excellency - és feleségének, majd a bálteremben egy órán át cseveghettünk az állófogadáson. A neogótikus stílusban épült kormányzói palotát 1857-ben fejezték be William Porden Kay, helyi építész tervei alapján.

Mount Wellington és növényzete

Szintén a konferencia szervezőinek köszönhettük a kirándulást Mount Wellingtonra, ami Hobart fölött magasodik 1271 méterrel. A hegység különleges flórájával - földhöz tapadó növényzet alakult ki a szeles időjárás miatt - és vulkanikus képződményeivel dolerite kőből, a helyi aboriginalok szent helye volt. Egyik este még elautóztunk a Hobart szélén álló Cascade sörgyárhoz, ami inkább egy reneszánsz kastélyra emlékeztet. A Mount Wellington forrásából készül a sör, ami finom, mellette még híres tasmán sör a Boags, de azt nem Hobartban csinálják. Cascade üvegén látható a ma már kihalt tasmán tigris képe.

Cascade Sörgyár

Hétvégén nekivágtunk Tasmaniának, béreltünk egy öreg Fordot, mert ez volt a legolcsóbb és hétvégén nincs tömegközlekedés sehova :) Még reggel benéztünk a Salamanca téren levő piacra,l ahol rengeteg kézműves, falatozó és önkéntes zenész volt. Ezt követően bérelt kocsinkkal a fél órára levő Richmondba mentünk, ami nemcsak 1823-ban épült hídjáról híres. Ez itt különleges , antik és persze heritage az egész falu. Az egész "Fő utca" védett, persze szállások is vannak az örökség házakban. Az első fegyenc élményt itt kaptuk meg, a fejlett sötét zárka rendszerrel. Itt találkoztam először az "rendetlen viselkedés" mint bűntett kifejezéssel. Leghíresebb fogvatartott Ikey Solomon volt, akiről Dickens Fagin alakját mintázta Twist Olivérben. Nemcsak a házak védettek, de van hagyományos cukorka, lolly shop. Ami kevésbé antik a miniatűr Hobart, ami nemcsak az eltűnt házak, de a feltöltött öböl mai állapota miatt is tanulságos.

Tesselated Pavement

Majd továbbfolytattuk utunkat, hogy megnézzük a Tessellated Pavement-et (=mozaikpadló) a Port Arthur felé vezető úton. A tesselated pavement egy nagyon ritka képződmény, ami tengerpartokon alakul ki, ha a Föld tektonikus lemezének mozgás mellett a homok és a hullámzás van hatással a külső kéregre.

Másnap ugyanezen az útvonalon mentünk Port Arthur felé. Ahogy Magyarországon szarvas veszélyre figyemeztetik a gyorshajtókat, vagy Ausztráliában kenguru és wombat vagy koala veszélyre, itt a tasmán ördög bukkanhat elő a bokrokból. ( Lehet hogy láttunk egyet, de nem tudtuk eldönteni hogy macska volt-e, mert elég hosszú lábai voltak). A tasmán ördög populációt különleges szájtumor tizedeli Tasmániában, ugyhogy elzárt helyeken illetve az asuztrál kontinensen szaporítják őket. Így láthattam egyet Healesville-ben még januárban. ( Nevét ijesztő üvöltése miatt kapta.)

Tasmán ördög

Port Arthur 1833-ban nyitotta meg kapuit a legelvetemültebb bünözőknek, akik még Auszráliába kerülésük után is folytatták a bünőzést. Amellett hogy ez tényleg az Isten háta mögött van, cápák köröztek a vízben - valószínűleg nem birodalmi megbízásból - és a félszigetet összekötő vékony szakaszon pedig egy kutya csatársor tette lehetetlenné a szökést. Bentham mintabörtönét követve felépült a Penitentiary (= Bűnbánó Hely) klasszikus cellázott börtön - és pékség - mellett a Separate Prison. Ez a teljes elkülönülésre és magányra épült, az őrők filcpapucsban surrantak a folyosókon, mindenkit cellája szerint szólítottak - C8. Ide kerültek először a fegyencek, és egy hónapot töltöttek teljese magányban, mivel minden cellához egy kis udvar kapcsolodott a sugár alakban. Szintén itt található a speciális "csendes szoba" , ami az elkülönülés mellet vaksötét (ezt az élményt mi is kipróbálhattuk...) Az elkülönítés teljes volt mivel a kápolnába csuklyában léphettek be a rabok és csak a lelkészt láthatták illetve az őket. Nem csoda hogy emellett épült fel az Asylum, ahova az elöregedett illetve szellemileg megrokkant rabok kerültek. Természetesen voltak politikai elítéltek is Port Arthur-ban az egykori Birodalom lázadói Írországból, Kanadából, akiknek saját kis kunyhó jutott, és néhány évtizeddel később haza térhettek.

A Separate Prison kápolnája

Balra fent a börtönigazgató villája, jobbra a Penitentiary

A Penitentiary épülete ma

Ők közelebb voltak a civil világhoz, Port Arthur kormányzójához, vagy a börtön igazgatóhoz, a katonákhoz, akik családjaikkal jöttek ide. (A katonák közül csak 6 hozhatta magával a feleségét.) Ezek az épületek a börtön bezárása után az 1877-ben, a turisták és nászutasok igényeit szolgálták, mint hotelek. A fegyenctelep végülis azért zárt be mert nem volt kifizetödő a hajóépítő műhely ellenére sem - pékség már hamarabb bezárt emiatt. Az 1890-es években tűz pusztította a börtön épületeit, igy igazán festői a táj. A kemény fegyencek mellett a gyerek bünözőket is ide hozták, de őket egy külön szigeten tartották, hogy ne fertőzze meg őket a felnőttek világa.

Port Arthur az 1850-es években

Szintén egy szigetre jutott a végén mindenki, Isle of Dead-re. Itt egyetlen fegyenc felelt a temetésekért, ahol a sírhelyekben továbbra is érvényesült a társadalmi pozíció. A fegyencek nem kaptak sírkövet, azt a néhányat ami van, családjaik, barátaik állították. A vezetés a Holtak Szigetén mindegyik érdekesebb sírkőnek elmondta a történetét, én most csak egyet mesélek el, ami a fyegencek sokféleségét is mutatja. Henry Savery (1791-1842) bankárcsaládban született Angliában, majd sikertelenül cukoriparba fektette pénzét. Végül 30 ezer font sikkasztás miatt börtönbüntetéásre, majd halálra itélték 1822-ben, de befolyásos barátai révén Port Arthurba kerülhetett. Itt a kormányzónak dolgozhatott, majd a kincstárat vezette :) De ezt követően megint börtönbe került adósságai miatta, ahol irni kezdett, ami Ausztrália és Tasmania első regényírójává tette - The Hermit of Van Diemen's Land. Ugyan kiszabadult és saját farmot bérelt, újabb könyveket írt, újabb adósságokba keveredett, majd megint sikkasztott. Végül Port Arthur-ba került, ahol valószínűleg saját torkát vágta el. A sírkövet felesége állította.

Holtak szigete

Henry Savery sírköve

Ezt követően hazafelé még megnéztük a Tasman's Arch-ot, ahova a fegyencregény szerint eljutott Marcus Clarke hőse. For the Term of His Natural Life(1872) az igazi fegyencregény, ami a sötét és kegyetlen oldalát mutatja be ennek a zöld szigetnek.Van benne ostorozás, ártatlan fogva tartott. Elkezdtem olvasni, de nem haladok túl gyorsan...

Tasman's Arch vagy Blow Hole

(A képeket ezúton is köszönöm Olijának, a többi Bettie's Studio:The Convict Days of Port Arthur (1905; 1990) című könyvből származik.)