Brisbane-i Falk Miksa utca

Nincs messze tőlünk Wooloongabba városrész, ahol egy mini antik utca található. Logan Road eleje, tele örökséglistás házakkal, éttermekkel, kávézókkal. Van egy-két dizájn bolt is, sajnos nem minden antik bolt volt nyitva, de így is jó élmény volt. Egy orosz származású hegedűkészítő műhelye teszi teljessé az időutazást.

Kacagó lakótársak

A hagjukat már többször is hallottuk, de most láttuk is végre őket: három kookabura költözött a kertünkbe, főleg vadászni, mivel a fű - vagy inkább gyom - elég magas. Ezek a gyomok sok rovart vonzanak, rengeteg a pillangó, és ezek szerint más kookabura eledel is élvezi ezt.

Story Bridge

Már megint több mint egy hónap eltelt azóta, hogy írtam, aminek számos oka volt, de alapvetően az, hogy elromlott a Kodak gépem. Megjavítatni már nem lehet, mert a Kodak ezzel már nem foglalkozik, így inkább újat vettem és most alaposan utána jártam mit veszek. Végül egy Fujitsu lett, eddig jól működött szerintem, döntsétek el ti is.
Renteg téma van, amit szívesen megörökítettem volna korábban, és az egyik a Story Bridge. Több híd is található Brisbane-ben , ami a 20. század első felében épült, és a Story ezek között is ikonikus, központi helye miatt is, a queenslandi örökséglista része.  A híd Kangaroo Pointot köti össze Fortitude Valley-val,  a déli kerületeket az északival. Ahol lakunk, Fairfieldtől kb. negyed óra autóval.

Az acél és beton konzolokon álló hídat 1935 és 1940 között emelték. Már 1926-ban felmerült a híd terve ezen a helyen, de elhalasztották egy másik helyen épülő híd miatt. Egy törvényjavaslat megváltoztatása utat nyitott a híd építése előtt, ami nem forgalomkönnyítési tervvel épült eleinte, hanem munkahelyteremtési célzattal. Ugyanerre az időszakra esnek hasonló beruházások,  a queenslandi "New Deal",  a gátépítés a Stanley folyón vagy a queenslandi egyetem kampusza St Lucia-n.

Dr JCC Bradfield-et bízták meg mint konzulens építészt, a Sydney Harbour Bridge tervezőjét 1934 januárjában , aki JA Holt-ot választotta tervezőként. Az 1930-ban felépült montreali öbölhíd volt a minta, de Bradfield hangsúlyozta, hogy a szürke acél harmonizál Brisbane természetes látképével (?). A Story híd máig a legnagyobb acélhíd Ausztráliában, amit alapvetően -95%-ban -ausztrál alapanyagokból építettek.

Amikor 1940-ben befejeződött a híd építése, végül JD Story-ról kapta a nevét, aki a Közmunkák Biztosa és a Híd Tanács tagja volt. Eleinte híddíjjal lehetett használni, majd 1947-től Brisbane város önkormányzat tulajdona lett a híd, használati díj nélkül, mert addigra visszatérítette a befektetést.
Ma egy nagyon menő környék lett, igazi metropolisz hangulata van a hid alatti épületekkel. Van egy kis játszótér is a híd mellett, stílszerűen egy gőzhajót imitálva. A hídat egy kaland klub keretében meg lehet mászni, illetve a kevésbé merészek az acélhuzalok között tehetnek sétát.