http://www.britishmuseum.org/explore/highlights/highlight_objects/pd/d/rossetti_lamenting_his_wombat.aspDante Gabriel Rosetti "szerette" az állatokat, de úgy tűnik inkább dekoratív célból főleg. Így ír erről Ellen Terry:
Vett egy fehér bikát, mert olyan szemei voltak mint Jane Morrisnak (William Morris felesége, Rosetti modellje és szeretője). A bika mindent szétrombolt a kertben, a házban pedig mindent szétrúgott, így meg kellett tőle szabadulnia. Ezután egy fehér pávával próbálkozott, ami hamarosan elbújt a kanapé alatt és nem jött elő, ha szólították. Rosetti egy vendégét kérte meg, hogy hívja, hátha rá jobban hallgat. A páva ekkor már halott volt. Nem adta fel, vett egy fehér pelét. A téli álmuk végére partit rendezett, és székekebe ültette a peléket. Ébresztgette őket, de nem mozdultak, egyik vendége fogta meg őket és mondta hogy nem kelnek már fel, mert már jó ideje halottak voltak.
A wombat már régóta foglalkoztatta Rosettit és a többi preraffaelitát. Egyrészt a preraffaelita testvériség egyik alapítója, a szobrász és költő, Thomas Woolner szerencsét próbált Melbourne-ben az aranyláz idején 1852-54 között. Gyakran írt levelet barátainak, amit felolvastak egymásnak, amikor összegyűltek egymásnál. Ugyan a wombatról kifejezetten nem írt de sokat írt az "ellentétes félteke perverzitásairól". Woolner talált ugyan aranyat , de nem túl sokat, és az aranymosást is hamar elunta, így visszatért a szobrászathoz.
Ford Madox Brown: The Last of England (1855)
Valószínűleg Woolner - és 390 000 társa - emigrálása inspirálta a festményt.
Másik wombat jelenés, amikor az Oxford Union könyvtárának falfestményein dolgoztak (1857-59), a könyvtár ablakait fehérre festették, hogy a fényt tompítsák, amire Edward Burne Jones wombatokat rajzolgatott. Az Artúr király legendáit illusztráló festmény ciklus mára szinte alig felismerhető, annyira bebarnult, a történetet is alig ,nemhogy az elrejtett wombatokat lehetne látni.
Edward Burne Jones: Wombat a sivatagban
http://www2.iath.virginia.edu/bpn2f/ROSSETTI/other.html
Sokat jártak társasági wombat simogatásra Rosetti és a Burne Jones, 1862 és 1863-ban több wombat lakója is volt londoni állatkertnek. Angus Trumble szerint ismerhették John Gould könyvét, Mammals Of Australia, melyben szintén szerepelt a wombat, és a kis "ölelgetnivaló" leírása. A kötetek 13 előfizetéses részből álltak össze, melyet John és felesége Elizabeth Gould akvarelljeiből készült litográfiák illusztráltak.
http://museumvictoria.com.au/bioinformatics/mammals/images/pha_womb.htm
A Rosetti család közös wombatsimogatásának az egyik hajtómotorja Christina Rosetti lehette, aki wombatimádatáról egyik versében is megemlékszik. Közös munkájuk a Goblin Market and Other POems(1862), melynek a borítóját és fedőlapját Dante Gabriel Rosetti tervezte wombattal, a bagoly és az egér között:
http://www.rossettiarchive.org/img/thumbs_big/sa74.m.jpg
Végül muszáj volt a chelsea-i ház menazsériáját egy wombattaggal bővítenie, aki 1869 szeptemberében érkezett meg. William Morris - általa nem túl kedvelt - becenevét kapta meg, Topsy lett a neve arra szűk két hónapra amit Rosettinél töltött. Sok vidámság,nevetés övezte ottlétét: megevett egy doboz szivart, az asztal közepén aludt vacsora közben és így tovább. Ez az életmód még egy embert is kimerítene, úgyhogy november elejéig bírta szegény Top. Rosetti megsiratta őt, de továbbra sem mondott le szőrös barátjáról: ezután kitömve vett részt a társaságban.
Az írás közben említetteken kivül a többi forrás:

