Majdnem egy hetet tölthettünk Hamilton Island-en Leigh bátyja jóvoltából. Leigh bátyja, Gene és menyasszonya Deanna ugyanis ezt a szigetet választották esküvőjük helyszínéül. Hamilton Island a Whitsunday szigetek tagja, ami összesen 74 szigetből áll. Mindössze 8 sziget lakott ezek közül. James Cook nevezte el a szigetcsoportot, amikor 1770. június 4-én elhajózott a szigetek melett, mivel a legnagyobb szigeten a homok szinte fehér. Whitsunday(=White Sunday) Pünkösd vasárnapja, amikor a Húsvétkor frissen kereszteltek fehér ruhát öltöttek magukra. A Whitsunday szigetek Queensland-től keletre tulajdonképpen a Nagy Korall Zátony része. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy Hamilton Island kiről vagy kitől kapta a nevét - az biztos, hogy nem Cook nevezte el - de feltételezhető, hogy Duke of Hamilton-nak köze lehetett hozá, mivel Queenslandben volt egy villája.
Az esküvő igazán "romi" volt, ahogy Juca mondaná, de azért inkább lazának nevezném. A wedding celebrant (ami nem egészen azonos a házasságkötővel, mivel önálló businessként köt össze egy életre) - ami Hamilton Island-en igazán profitáló szakma, a napi átlag 12 esküvő révén - például egy szív alakú tetoválást viselt a kézfején, majd a szertartás után hazament a helikopterével.
A hüvős melbourne-i tavaszhoz képest itt általában 25-28 fok volt, úgyhogy igazán jó ötlet volt másnap búvárpipázós túrára elmenni egy 45 percre levő zátonyhoz. Először inkább megijedtem a korallok, halak és egyéb élőlények közelségétől, aztán pedig már kevésnek tűnt az a háromnegyed óra amit a vízben tölthettünk. Ezek után pedig Whiteheaven Beach-en kötöttünk ki, amiről a szigetek kapták a nevüket. A homok fehérsége annak köszönhető, hogy 98%-a szilikonból van. Nagyon vicces hangot ad ki emiatt ahogy lépked rajta az ember. Az ausztrálok persze krikettezni kezdtek, sajnos én nem tudom a szabályokat, de így tudtam fényképezni.
A sziget élővilága nagyon gazdag, ami annak is köszönhető, hogy a lakott szigeteken kívül az összes sziget nemzeti parknak minősül. Rengeteg kakadu és sirály áll lesben, hogy elvegye a turisták fish&chipsét, de ezenkívül sok olyan madár ami éjszaka felveri az alvókat álmukból. Az egyik a bush stone curlew(= kövi póling) , ami Ausztrália veszélyeztetett madárfajai közé tartozik, itt pedig az út melett fészkelt. A denevérek, gyíkok és wallabyk is rendszeresen vonulnak át az utakon.
A sziget jellegzetes virága a frangipani vagy Hawaii rózsa, amit a hajamon lehet megfigyelni - persze ez inkább a szolíd giccs kategória, nem úgy mint a frangipani fülbevaló...
A levegő szennyezettsége elhanyagolható, mivel a lakosok és a turisták buggy-kal(=golfautó) közlekednek, melyeknek egy része elektromos, de ezek nem igazán bírják a sziget meredek lejtőit.
A sziget a wikipedia alapján az Oatley család tulajdonában van, ami magába foglalja a szállodákat, éttermeket, boltokat. Valószínüleg a versenytársak hiánya miatt minden nagyon drága és az ételek esetében nem érvényesül az ár-érték arány - sajnos.
A szigetnek csak a nyugati nyelve lakott, a nagy része pedig nemzeti park illetve magánvillák vannak a parton. A nemzeti parkban több túraútvonal is van, mi a Coral Cove-ot (=Korall Öböl) céloztuk meg. Az öbölben rajtunk kívül volt még hat ember, úgyhogy nagyon nyugodt délutánunk volt, úsztunk, napoztunk, olvastunk az árnyékban. Sokszor eszembe jutott Patti, aki nagyon élvezte volna ezt a helyet és bőszen krémezte volna a szemöldökét.
Sajnos minden jónak vége szakad, itt egy kép búcsúzóul egy kis madárról, aki utolsó reggel reggeli közben tisztelt meg látogatásával. Aki tudja a nevét, jelentkezzen!
Az esküvő igazán "romi" volt, ahogy Juca mondaná, de azért inkább lazának nevezném. A wedding celebrant (ami nem egészen azonos a házasságkötővel, mivel önálló businessként köt össze egy életre) - ami Hamilton Island-en igazán profitáló szakma, a napi átlag 12 esküvő révén - például egy szív alakú tetoválást viselt a kézfején, majd a szertartás után hazament a helikopterével.
A hüvős melbourne-i tavaszhoz képest itt általában 25-28 fok volt, úgyhogy igazán jó ötlet volt másnap búvárpipázós túrára elmenni egy 45 percre levő zátonyhoz. Először inkább megijedtem a korallok, halak és egyéb élőlények közelségétől, aztán pedig már kevésnek tűnt az a háromnegyed óra amit a vízben tölthettünk. Ezek után pedig Whiteheaven Beach-en kötöttünk ki, amiről a szigetek kapták a nevüket. A homok fehérsége annak köszönhető, hogy 98%-a szilikonból van. Nagyon vicces hangot ad ki emiatt ahogy lépked rajta az ember. Az ausztrálok persze krikettezni kezdtek, sajnos én nem tudom a szabályokat, de így tudtam fényképezni.
A sziget élővilága nagyon gazdag, ami annak is köszönhető, hogy a lakott szigeteken kívül az összes sziget nemzeti parknak minősül. Rengeteg kakadu és sirály áll lesben, hogy elvegye a turisták fish&chipsét, de ezenkívül sok olyan madár ami éjszaka felveri az alvókat álmukból. Az egyik a bush stone curlew(= kövi póling) , ami Ausztrália veszélyeztetett madárfajai közé tartozik, itt pedig az út melett fészkelt. A denevérek, gyíkok és wallabyk is rendszeresen vonulnak át az utakon.
A sziget jellegzetes virága a frangipani vagy Hawaii rózsa, amit a hajamon lehet megfigyelni - persze ez inkább a szolíd giccs kategória, nem úgy mint a frangipani fülbevaló...
A levegő szennyezettsége elhanyagolható, mivel a lakosok és a turisták buggy-kal(=golfautó) közlekednek, melyeknek egy része elektromos, de ezek nem igazán bírják a sziget meredek lejtőit.
A sziget a wikipedia alapján az Oatley család tulajdonában van, ami magába foglalja a szállodákat, éttermeket, boltokat. Valószínüleg a versenytársak hiánya miatt minden nagyon drága és az ételek esetében nem érvényesül az ár-érték arány - sajnos.
A szigetnek csak a nyugati nyelve lakott, a nagy része pedig nemzeti park illetve magánvillák vannak a parton. A nemzeti parkban több túraútvonal is van, mi a Coral Cove-ot (=Korall Öböl) céloztuk meg. Az öbölben rajtunk kívül volt még hat ember, úgyhogy nagyon nyugodt délutánunk volt, úsztunk, napoztunk, olvastunk az árnyékban. Sokszor eszembe jutott Patti, aki nagyon élvezte volna ezt a helyet és bőszen krémezte volna a szemöldökét.
Sajnos minden jónak vége szakad, itt egy kép búcsúzóul egy kis madárról, aki utolsó reggel reggeli közben tisztelt meg látogatásával. Aki tudja a nevét, jelentkezzen!
