Múlt héten a királynő szülinapja után - how bizarre - Perth-ben tölthettünk a hét nagyobbik részét. Ennek apropója a Terra Asutralis konferencia volt, amin Leigh is részt vett mint előadó, én pedig mint hallgató. Annyi minden történt ez alatt az öt nap alatt hogy nehéz lesz mindent észbe tartani és egyúttal fel is jegyezni.
Perth Ausztrália negyedik legnagyobb városa 1, 5 millió lakossal. Western Asutralia fővárosa, de az arányokat tekintve ez azt jelenti hogy a WA 2 millió lakosából 1, 5 Perth-ben lakik. Szóval nem kisváros, habitusában mégis inkább ahhoz hasonló.
Első utunk Freemantle-ba vezetett , ami Perth kikötője volt a kezdetek óta - 1829-ben alapították Perth-t. Ez kb 20 percre van vonattal a belvárostól. A kikötőből a Swan folyó felduzzadt torkolatán át szállították kisebb csónakokban a szállítmányokat, mivel nagyobb hajó nem tudott közlekedni a folyó partján levő hatalmas szikla képződmények miatt. C.Y.O. Connor, egy ír mérnök oldotta meg a kikötő problémáját, aminek az lett a következménye hogy az addig édesvízű folyó a tengerből kezdett folyni. Szintén neki köszönhető a Perth feletti víztároló ahonnan az aranymezőkre lehetett pumpálni a vizet. Korábban vízhiány miatt sokan szomjan haltak aranyásás közben - és persze aranymosásról szó sem lehetett.
Freemantle-ban található a hajózási múzeum illetve a hajóroncs galéria. A hajóroncs galériában van kiállítva az 1970-es években feltárt Batavia hajóroncsa. Ez különösen kiemelten érdekelte Leigh-t mivel a Batavia populáris felhasználásáról tartotta az előadását. A Batavia története sokféle szempontból is érdekes.
A Batavia a Kelet-Indiai Társaság vagy itt VOC (Verenigte Ostindische Companije) 1628-ban épült hajója mely Kelet-India felé vette útját Pelsaert kapitány vezetése alatt. Fűszerek beszerzése volta fő cél, így elegendő arany és ezüst volt a hajón. A hajó vezetői közé tartozott Torrentius és Cornelius - akik valószinűleg eretnek vallási nézeteik miatt menekültek Amszetrdamból -, összesen pedig 300 utas volt a ahjón, nők gyerekek egyránt. Fokvárost elhagyva Torrentius és Cornelius lázadást keltett a hajón és elirányította a hajót tervezett céljától, hogy egy királyságot alapítva menedéket leljenek. A hajó hajótörést szenvedett Beacon Island-en ami Western Australia partjainál fekszik, majd Pelasert kapitány néhány fő legénységgel Batavia (mai Jakarta) felé vette utkát egy kevesebb mint 10 méteres hajóval. Pelsaert naplója szerint ekkor kezdödőtt Cornelius és Torrentius vérengzése, asszonyok megerőszakolása vagy a lehetséges ellenfeleként kirakták víztele szigeten vízet keresni. Mire Pelsaert vissaztért igencsak megfogyatkozott a túlélők száűma, így vésztörvényszék keretében azonnal kivégezte a felkelőket és vérengzőket. Az hogy mi történt pontosan Pelsaert naplójából ismerjük csak. Igy alakulhatott kia az a ma népszerű elképzelés WA-ban hogy a hajótöröttek között többen eljutottak Western Australiába és az aboriginalokkal együtt éltek. Ma ott tart a kutatás, hogy az itteni aboriginalok DNS-t vizsgálják, különösen az Ellis van-Creveld szindróma kromoszóma rendellenességet keresik, mint holland kapcsolatot. Persze ez azt bizonyitaná: 1 a fehérek "mindig"is itt voltak, 2. a hollandok előbb mint az angolok.
A hajót 1976-ban tengeri régészek találták meg majd bonyolult több éves áztatás, etanolos kezelés után lett kiállítva.
A Freemantle-i börtön 1855-ben épült, és egészen 1991-ig üzemelt. Ma múzeumként működik. Csak egy érdekességet emelnék ki: a börtön bezárása előtt két kreativ rabnak megengedték terápiás bucsúként hogy kifessék cellájukat illetve az aboriginal festő az aboriginal rabok udvarát is kifesthette.
