Ma volt a Melbourne Cup Day, azaz az egy hónapja tartó lóverseny időszak egyik zárónapja. Az utóbbi egy hónapban tele lettek a női ruha boltok elegáns koktélruhákkal és kiegészítőikkel, mivel a lóverseny szinte másodlagos a különböző ruha, kalap és fejdísz költemények mögött. A kupa napja munkaszüneti nap Victoria államban, hogy mindenki megtehesse tétjét az általa favorizált lóra és egész nap izgalommal várja a délután három órát, amikor elkezdődik a futam. Mi nem tettünk így, bár Olija megtette az 50 centes tétemet Bauer-re, aki második lett a futamon :)
Az otthoni várakozás helyett elmentünk a kb. 25 kilométerre levő Kinglake National Park-ba. A név alapján azt reméltük, hogy egy tó lesz a hegy tetején, de kiderült, hogy a nemzeti park Alexander William Kinglake angol író és történész után kapta a nevét. 1928-ban hozták létre a parkot, hogy megőrizzék a Nagy Vízválasztó Hegység lejtőin lévő erdőket. Először a Masons Falls-t néztük meg. Útba ejtettük a Mount Sugarloaf-ot, de itt nem túl sok gyalogösvény volt, úgyhogy elindultunk a Masons vízeséshez.
Útközben a bozótban, valószínűleg a vidék jellegzetes és ritka madarát, a lyrebird-öt fotózhattam le. Az ausztrálok számára sem tiszta teljesen, hogy lier-bird (hazug madár) a neve a madárnak mivel a szajkóhoz hasonlóan nagyon jó hangutánzó, vagy lyre-bird, faroktollainak lant alakja miatt. (A hivatalos az utóbbi verzió). Az út a vízesés mellett halad lefelé, így meg lehet figyelni hogyan változik a flóra ahogy lejjebb ereszkedünk: egyre több páfrány és párát szerető növény jelenik meg, és egy 15 perc után megérkeztünk a "vízesés néző magaslathoz". Szinte túl hamar értünk oda hogy ezt a látványt megcsodálhassuk.
Azt terveztük, hogy barbecue-t ebédelünk azaz megsütjük hagymánkat és a hamburgerfasírtjainkat, de a Masons vízesés piknikező tisztásán már telt ház volt tele ausztrál családokkal - azaz ozzie, indiai és libanoni családokkal. Itt sikerült lefotóznom egy királypapagájt, akit egyáltalán nem zavart az ide-oda repkedő foci- és krikett labda.
Jehosaphat Gully volt a legközelebbi hely, ahol piknikezni és kirándulni is lehetett. Jehosaphat Gully vagy Józafát völgye, Józafát királyról kapta a nevét 1861-ben a helyi aranyásóktól. Az aranyásók azért választották Jozafátot, mivel ellenségének aranyát elkobozta. A Királyok könyve I.22.-ben nem találtam olyan történetet Júda királyáról, ami ehhez hasonlítana. Mindenesetre biblikus lett így a hely hangulata. A barbecuezás után - ami egy dollárral müködött kb. 20 percig - Shelley Harris túraútvonalat választottuk. Shelley Harris volt az első vadőr a nemzeti parkban. A túra a gully lejtőjén megy végig és a Mount Jerusalem útba csatlakozik bele, de onnan visszafordultunk már.Útközben találkoztunk egy fura és kedves társasággal. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak tudta hol van Doreen, de azt is hogy honnan kapta helység a nevét.
C.J.Dennis, ausztrál költő (1876-1938) Cockney English-ben írt költeménycsokrában, a The Sentimental Bloke (Egy érzelmes fickó)-ban Doreen a főhős szerelme. Kirándulótársunk azt is elmesélte hogy látta az ebből készült némafilmet. Utánanéztem Dennisnek, és a The Sentimental Bloke 65 ezer példányban kelt el megjelenése évében, 1916-ben és ezzel a legnépszerűbb költő lett 1917-ben. A humoros költemények főhőse értelemszerűen az Érzelmes Fickó, egy larrikin, aki mindig jókedvű és egy igazi tréfacsináló. A karakter olyan népszerű volt, hogy 1919-ben filmet készítettek belőle azonos címmel.
A túra zárásául egy ausztrál szarka(pontosabban a szarka/Strepera nemzetség tagja), a Currawong portéja, aki egy jókora sült kolbászban reménykedik.
Sajnos a képeket valami miatt nem tudom felrakni, folyamatosan próbálkozom, de legalább olvasnivalót elérhetővé teszem.
Az otthoni várakozás helyett elmentünk a kb. 25 kilométerre levő Kinglake National Park-ba. A név alapján azt reméltük, hogy egy tó lesz a hegy tetején, de kiderült, hogy a nemzeti park Alexander William Kinglake angol író és történész után kapta a nevét. 1928-ban hozták létre a parkot, hogy megőrizzék a Nagy Vízválasztó Hegység lejtőin lévő erdőket. Először a Masons Falls-t néztük meg. Útba ejtettük a Mount Sugarloaf-ot, de itt nem túl sok gyalogösvény volt, úgyhogy elindultunk a Masons vízeséshez.
Útközben a bozótban, valószínűleg a vidék jellegzetes és ritka madarát, a lyrebird-öt fotózhattam le. Az ausztrálok számára sem tiszta teljesen, hogy lier-bird (hazug madár) a neve a madárnak mivel a szajkóhoz hasonlóan nagyon jó hangutánzó, vagy lyre-bird, faroktollainak lant alakja miatt. (A hivatalos az utóbbi verzió). Az út a vízesés mellett halad lefelé, így meg lehet figyelni hogyan változik a flóra ahogy lejjebb ereszkedünk: egyre több páfrány és párát szerető növény jelenik meg, és egy 15 perc után megérkeztünk a "vízesés néző magaslathoz". Szinte túl hamar értünk oda hogy ezt a látványt megcsodálhassuk.
Azt terveztük, hogy barbecue-t ebédelünk azaz megsütjük hagymánkat és a hamburgerfasírtjainkat, de a Masons vízesés piknikező tisztásán már telt ház volt tele ausztrál családokkal - azaz ozzie, indiai és libanoni családokkal. Itt sikerült lefotóznom egy királypapagájt, akit egyáltalán nem zavart az ide-oda repkedő foci- és krikett labda.
Jehosaphat Gully volt a legközelebbi hely, ahol piknikezni és kirándulni is lehetett. Jehosaphat Gully vagy Józafát völgye, Józafát királyról kapta a nevét 1861-ben a helyi aranyásóktól. Az aranyásók azért választották Jozafátot, mivel ellenségének aranyát elkobozta. A Királyok könyve I.22.-ben nem találtam olyan történetet Júda királyáról, ami ehhez hasonlítana. Mindenesetre biblikus lett így a hely hangulata. A barbecuezás után - ami egy dollárral müködött kb. 20 percig - Shelley Harris túraútvonalat választottuk. Shelley Harris volt az első vadőr a nemzeti parkban. A túra a gully lejtőjén megy végig és a Mount Jerusalem útba csatlakozik bele, de onnan visszafordultunk már.Útközben találkoztunk egy fura és kedves társasággal. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem csak tudta hol van Doreen, de azt is hogy honnan kapta helység a nevét.
C.J.Dennis, ausztrál költő (1876-1938) Cockney English-ben írt költeménycsokrában, a The Sentimental Bloke (Egy érzelmes fickó)-ban Doreen a főhős szerelme. Kirándulótársunk azt is elmesélte hogy látta az ebből készült némafilmet. Utánanéztem Dennisnek, és a The Sentimental Bloke 65 ezer példányban kelt el megjelenése évében, 1916-ben és ezzel a legnépszerűbb költő lett 1917-ben. A humoros költemények főhőse értelemszerűen az Érzelmes Fickó, egy larrikin, aki mindig jókedvű és egy igazi tréfacsináló. A karakter olyan népszerű volt, hogy 1919-ben filmet készítettek belőle azonos címmel.
A túra zárásául egy ausztrál szarka(pontosabban a szarka/Strepera nemzetség tagja), a Currawong portéja, aki egy jókora sült kolbászban reménykedik.
Sajnos a képeket valami miatt nem tudom felrakni, folyamatosan próbálkozom, de legalább olvasnivalót elérhetővé teszem.
1 megjegyzés:
Jó volt beszélni !!!!
Megjegyzés küldése