Sajnos utolsó bejegyzésem óta majdnem másfél hónap eltelt, aminek több oka is volt. Február 7-én az 1983-as tűzvész óta a legmohóbb bozóttűz pusztított a környékünkön. Istennek hála, hozzánk nem jutott el, de 20 km-re elpusztított több olyan falut ahol néhány nappal előtte kirándultunk. A biztonsági tűzek miatt még heteken át pernye lepte az autót és füstszag lepte el a környéket. Több száz ember meghalt a tűzben és még többen elvesztették mindenüket. Szerencsére múlt héten végre kitartó esőzés volt - ami itt néhány napot jelentett mindössze - de a további veszély elmúlt. A tűzre való politikai reakciók megosztották az újságírókat. A tévében a tűzvész utáni napon "szenzációs "interjút készítettek a családjukat vagy tulajdonukat elvesztett emberekkel, sokan ezt városi otthonaikból nézték. Azt nem hagyhatom említés nélkül, hogy már az első napokban több 10 millió dollárt adományoztak az emberek a bajba jutottaknak.
Túljutva ezen az időszakon újra kirándulni indultunk, Hanging Rockra, ahol egy éve már tiszteletemet tettem. Hanging Rock kb. 60 km-re fekszik tölünk északra. Woodend helység mellett helyezkedik el, és vele szemben Mt Macedon. A képződmény egy 6 millió éve bekövetkezett láva kiömlés eredménye, ami dugószerűen benn maradt a vulkán torkában és körülötte. Angolul mamelon a neve az ilyenfajta képződménynek, magyarul talán a dagadókúp fedi ezt a jelenséget. Mivel a láva magas szénsavtartalmú volt, így az esővízzel kölcsönhatásba lépve erodálódott és jellegzetes formák alakultak ki a Hanging Rock-nál. Hasonló összetételű közet csak Skandináviában van , így érthető módon solvsbergite-nek nevezik. A Hanging Rock név arra utal, hogy egy szikla mintegy fennakadt két másik között és szinte alátámasztás nélkül függ a föld felett. Több hanging rock is van, de a legnagyobbat nevezk H. R.-nek. Egyéb ennél sokkal romantikusabb elnevezései vannak a különböző szikláknak és helyeknek: Vámpír Szikla, Kalkutta Fekete Gödre, Kápolna, stb.
Népszerű kiránduló hely volt már a 19. században, majd a századforduló után lóversenypályát is kialakítottak mellette, ami még több embert vonzott ide. A legnagyobb vonzóerőt a misztikum jelenti, amit Joan Lindsay 1967-es regénye hozott meg a helynek, a Picnic at the Hanging Rock. Az ál-dokumentumregény egy magán lányiskola Valentin napi kirándulásával kezdődik 1900-ban. Sajnos, a piknik elég rosszul sikerült, mert egy tanárnő és több diák nyomtalanul eltűnnek, és csak egyiküket találják meg egy héttel később. A tragédia tovább gyűrűzik az iskolába, van aki kiugrik az ablakon, az igazgatónő a flaskához fordul. Maga a regény élvezetesen van megírva, Lindsay úgy jellemzi az alkotófolyamatot "álomban irtam. Mikor felkeltem mint egy film pergett előttem le a történet." Azóta is sokan keresik a misztikumot - én is - és tényleg nem nehéz eltévedni a sziklák között. A regényből 1975-ben Peter Weir készített egy filmet, amit kb egy éve levetített a Duna tv egy kései órán. Peter Weir ekkor még Ausztráliában dolgozott, az otthon is ismert filmjeit azonban már Hollywoodban készítette: Holt Költők Társasága, Truman Show etc. A film elég lassan építi fel a hangulatot, vagy csak úgy éjfél felé tűnt annak, mindenesetre, a pánsíp mint aláfestőzene alaposan ki lett aknázva a filmben. A tmoszférikus jelenetekben ismerjük meg a kamaszlányok kínjait, az eltünő szépség , Miranda, központi jelenés a filmben, ami még inkább fokozza az álomszerűséget.
A túra után ahol kaptunk esőt, napsütést egyaránt betértünk Woodend-be, ahol felfedeztük a helyi sörözőt, ahol készítették is a sört. Azt hiszem, mindig fogunk okot találni egy piknikre a Hanging Rocknál.
Túljutva ezen az időszakon újra kirándulni indultunk, Hanging Rockra, ahol egy éve már tiszteletemet tettem. Hanging Rock kb. 60 km-re fekszik tölünk északra. Woodend helység mellett helyezkedik el, és vele szemben Mt Macedon. A képződmény egy 6 millió éve bekövetkezett láva kiömlés eredménye, ami dugószerűen benn maradt a vulkán torkában és körülötte. Angolul mamelon a neve az ilyenfajta képződménynek, magyarul talán a dagadókúp fedi ezt a jelenséget. Mivel a láva magas szénsavtartalmú volt, így az esővízzel kölcsönhatásba lépve erodálódott és jellegzetes formák alakultak ki a Hanging Rock-nál. Hasonló összetételű közet csak Skandináviában van , így érthető módon solvsbergite-nek nevezik. A Hanging Rock név arra utal, hogy egy szikla mintegy fennakadt két másik között és szinte alátámasztás nélkül függ a föld felett. Több hanging rock is van, de a legnagyobbat nevezk H. R.-nek. Egyéb ennél sokkal romantikusabb elnevezései vannak a különböző szikláknak és helyeknek: Vámpír Szikla, Kalkutta Fekete Gödre, Kápolna, stb.
Népszerű kiránduló hely volt már a 19. században, majd a századforduló után lóversenypályát is kialakítottak mellette, ami még több embert vonzott ide. A legnagyobb vonzóerőt a misztikum jelenti, amit Joan Lindsay 1967-es regénye hozott meg a helynek, a Picnic at the Hanging Rock. Az ál-dokumentumregény egy magán lányiskola Valentin napi kirándulásával kezdődik 1900-ban. Sajnos, a piknik elég rosszul sikerült, mert egy tanárnő és több diák nyomtalanul eltűnnek, és csak egyiküket találják meg egy héttel később. A tragédia tovább gyűrűzik az iskolába, van aki kiugrik az ablakon, az igazgatónő a flaskához fordul. Maga a regény élvezetesen van megírva, Lindsay úgy jellemzi az alkotófolyamatot "álomban irtam. Mikor felkeltem mint egy film pergett előttem le a történet." Azóta is sokan keresik a misztikumot - én is - és tényleg nem nehéz eltévedni a sziklák között. A regényből 1975-ben Peter Weir készített egy filmet, amit kb egy éve levetített a Duna tv egy kései órán. Peter Weir ekkor még Ausztráliában dolgozott, az otthon is ismert filmjeit azonban már Hollywoodban készítette: Holt Költők Társasága, Truman Show etc. A film elég lassan építi fel a hangulatot, vagy csak úgy éjfél felé tűnt annak, mindenesetre, a pánsíp mint aláfestőzene alaposan ki lett aknázva a filmben. A tmoszférikus jelenetekben ismerjük meg a kamaszlányok kínjait, az eltünő szépség , Miranda, központi jelenés a filmben, ami még inkább fokozza az álomszerűséget.
A túra után ahol kaptunk esőt, napsütést egyaránt betértünk Woodend-be, ahol felfedeztük a helyi sörözőt, ahol készítették is a sört. Azt hiszem, mindig fogunk okot találni egy piknikre a Hanging Rocknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése