Az egyik világítótoronynál dolgozó kakadu
Már lassan két hete otthon vagyok, de nehezen találom a helyem. Ennek az is lehet az oka, hogy még nem zártam le ausztráliai tartozkódásom történetét. Nehéz lesz, de legalább az eseményeket leírom, ha nem is summázok semmit - legalábbis ma. Utolsó hétvégén elmentünk az úgynevezett Nagy Óceáni Útra (The Great Ocean Road). A wikipedia szerint 243 km-es az út és a melbourne-i öböltől nyugatra húzódik, Torquay és Warrnambol között. Apropó, Torquay, most már mindig a Fawlty Towers (Wacak Szálló?) Mrs. Richards-ja fog eszembe jutni. Szóval anglománia minden mennyiségben !A Nagy Óceáni Út jelentősége több okból is adódik. Egészen az út megépüléséig (1919-1932) nem lehetett rövid idő alatt más módon eljutni Nyugatról Melbourne, csak tengeri úton - a szárazföldön belül jóval hosszabb az út. Az első világháború után kezdték építettni 3000 veterán katonával - jó munkalehetőség - az elesett ek emlékére. Az építők nevét őrzi minden egyes patak, vízfolyás és árok.
A Great Ocean Road legnagyobb látványossága a 12 apostol. Ez a 12 vagy 7 inkább - egy része felszín alatt, egy része pedig tovább erodálódott - mészkő szikla a tenger és a szél erodáló tevékenységének a következménye. Eredetileg a Koca és a Malacok volt a képződmények neve de a 12 apostolt méltóbbnak tartották. Azt hittem semmi különös, de tényleg gyönyörű hely. Ez ihlette meg az indiaiak csoportját, akik különböző hősi illetve csoportos pózokban fotozták egymást a sziklákkal a háttérben.
Utunk során két világítótornyot megnéztünk, melyek az út megépültéig jelentős - napi 80 hajó - forgalmat irányítottak. Az egyikben egy vén tengeri medvével ( old salty see dog) is találkoztunk, aki egészen 1994-ig aktív volt az utolsó működő világítótoronyban. A világítótorony felügyelője és családja mindig gyönyörű házban lakott, így szerencsére Point Lonsdale-en az egykori lighthouse keeper-házában szálltunk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése