Ebéd a koalákkal

Úgy tűnik, hogy a 15 ezer kilométer távolság nagyobb motivációt jelent a 2 ezer kilométernél, ami remélem tovább fog tartani, mint csak kezdeti lelkesedés. De több mint két év után folytatom a blogot, nem adom fel, és remélem, hogy azért így is lesz aki olvassa.
Majd irni fogok sok mindenről, de az utóbbi hét a koalákról  és a velük való talalkozásokról szólt. Legyen akkor ez egy állatos ismerkedő. Az első ausztrál állatok a vizi sárkánygyíkok voltak, akik az apartmanokhoz tartozó medence mellett napoztak napközben. Abban a két hétben amíg ott laktunk, minden nap ellenőriztük Samuval, hogy éppen hol van a sárkánycsalád  - akik felhős időben a medence túlfolyó üregeben tanyáztak.

A játszótér ahova jártunk az első két hétben egy denevér kolónia lakóhelye volt, akik pont a játszótér feletti fákat választották. Nem vérszívó, csak gyümölcsevő denevérek voltak, de több száz, így azért volt egy enyhe fekália szag, károgás, vakarozás és az egyik nagymama megosztotta velem, hogy már régóta zaklatja az önkormányzatot , hogy költöztessék el őket, mivel egy lóra veszélyes vírust terjesztenek. Én csak bológattam, mert talán ennyit nem mutálodik a vírus , hogy ránk is veszélyes legyen, a szag miatt inkább vehetnék a cókmókjukat. Sajnos róluk nincs kép, de találtam egy cikkben , ami pont a denevér-ügyről ír. A cikk írja, hogy a Hendra vírust hordozzák, de nem keresik ember közelségét. Mivel a vírus eddig lovak és tartóik halálát okozta, a ló lehet a közvetítő az ember felé a Wikipedia szerint.

http://www.abc.net.au/reslib/201108/r811244_7248002.jpg

A játszóterek máshol is fellelhetó jellemző madara a fehér íbisz, amiről most semmi érdekeset nem tudok mondani, csak azt hogy a mandarint nem szereti, pedig próbáltuk vele megszeretettni. Lesz még alkalmam fotózni elég, szép látvány a játszótéren a peckesen sétálgató ibisz.

A városi állatokról még lehetne írni, és remélem fogok is, na de térjünk rá a koalákra. Az utóbbi héten már kétszer is meglátogattuk a Lone Pine Koala Sanctuary-t. Itt 109 koala lakik - és szaporodik - a kengurukon, wombatokon és egyéb ausztrál állatokon kívül. Még egy különleges családi fotót is köszönhetünk nekik:

A kolalaölelgetésen kívül - amit Leigh inkább átadott nekem - lehetett papagájokat etetni:

Birkanyírást nézni élesben, vadpulykákat kergetni, kecskét simogatni és persze a koalákkal ebédelni. Már csak ezért megérte az éves belépő - ami két belépő ára fejenként és 3 éves korig ingyenes - hogy a szundikáló koalákkal együk meg a szendvicseket akár minden hétvégén.

Samu az első sorban élvezi  a koalák jelenlétét